Nagy Imre: Sopron vármegye története. Oklevéltár második kötet (Sopron, 1891)
234. A csornai convent előtt Ostfi Ferencz testvéreivel és unokatestvéreivel egyetemben Kanizsai Imrét, Miklóst és Lászlót tiltják, hogy csornai birtokukat másnak el ne idegenítsék, mert mindegyikük az Osi bán nemzetségéből Csornáról vette származását s magszakadás esetében egyik a másik után van hivatva örökösödni. 1456. apr. 24. Nos conventus monasterii beati Michaelis archangeli de Chorna memorie commendamus, quod egregius Franciscus Ostfya dictus de Azzonfalwa ad nostram venienclo presenciam in sua necnon Nicolai et Ladislai carnalium, item Georgii et Nicolai fìliorum condam Ladislai filii Demetrii, ac Gregorii et Valentini fìliorum condam Benedicti de Thord, generacionis condam Osth bani fratrum scilicet suorum generacionalium personis, per modum protestacionis nobis significare curavit, quod prout ipsi percepissent egregii Emericus fìlius Johannis necnon Nicolaus et Ladislaus filii condam Ladislai de Kanysa, modo simili generacionis prefati condam Osth bani, totales porciones ipsorum possessionarias hic in oppido Chorna habitas Stephano fìlio condam Petri dicti Kwn de eadem Chorna, famulo ipsorum, nescitur qua arte, dedissent, donassent, vendidissent et tradidissent ac iure perpetuo ascripsissent. Cum tamen ipsi unacum dictis egregiis Emerico, Nicolao et Ladislao de Kanysa ex una linea generacionalis (így) prefati olim Osth bani de eodem oppido Chorna originaliter propagati fuissent et extitissent, et per hec nutu dei disponente, ipsis partibus sine heredibus decedentibus, diete porciones eorum possessionarie in eadem Chorna habite in alterulrum condescendi et devolvi deberent in preiudicium eorumdem et iuris derogamen manifestum ; unde facta huiusmodi protestacione memoratus Franciscus Ostfya iamfatum Stephanum fìlium Petri dicti Kwn de eadem Chorna facie ad faciem coram nobis reperiendo, alios eciam quoslibet absentes ab emeione, pro pignore ac alio quovis colore quesito pro se recepcione, usu et occupacione, ipsosque egregios Emericum et Nicolaum
