Nagy Imre: Sopron vármegye története. Oklevéltár első kötet 1156-1411 (Sopron, 1889)
litati vestre firmiter precipiendo mandamus, quatenus vestrum mittatis hominem pro testimonio fidedignum, quo présente Laurencius de Cheer vel Nicolaus filius Petri de Syrak aut Johannes de Potyund an Paulus de eadem sin Ladislaus de ChaíTord sive Laurencius de Saagh aliis absentibus homo noster scita premissorum mera veritate, evocet prefatos Ladislaum de Harka et dominam consortem eiusdem contra iamdictum Nicolaum filium Nicolai nostram in presenciam ad terminum competentem racionem premissorum reddituros, litis pendencia, si qua foret inter ipsos, non obstante; et post hec ipsarum inquisicionis et evocacionis seriem cum nominibus evocatorum terminoque assignato (nobis) fideliter rescribatis. Datum Bude, feria sexta post festum beati Mathei apostoli, anno domini Millesimo quadringentesimo sexto. A csornai convent jelentéséből, mely szerint a convent a panaszoltakat Czirákon megidéztette; a convent jelentésének eredetije megvan a gr. Esterházy cs. galanthai kárában 28. 14. 404. A rábaközi alispánok és szolgabirák Zsigmond királynak jelentik, hogy azt a hatalmaskodást, melyet Zsebeházi Zámbó és Vinczló a csornai convent erdejének levágása által Páli nevű birtok szomszédságában elkövettek, megvizsgáltatták. Németi, 1407. jan. 24. Serenissimo principi domino Sigismundo regi Hungarie domino ipsorum naturali vicecomites de Rabakez comitatus Soproniensis nec non duo iudices nobilium de eodem obsequium promtum cum fidelitate. Serenissime princeps et domine noster metuende, literas vestre exceüencie honore quo decuit noveritis nos récépissé in hec verba: Sigismundus dei gracia rex Hungarie Dalmacie etc. marchioque Brandenburgensis etc. sacri Romani imperii vicarius generális et regni Bohemie gubernátor, fidelibus suis comiti vel vicecomiti et iudicibus nobilium comitatus Soproniensis sedis de Rabakez salutem et gráciám. Dicitur in persona conventus monasterii sancti Michaelis archangeli de Chorna, quomodo Zambo et Vynchlo de Sebehaza ac Johannes et Benedictus de eadem nec non Dominicus de Vadasfalua a multis tem37*
