Nagy Imre: Sopron vármegye története. Oklevéltár első kötet 1156-1411 (Sopron, 1889)

dignum, quo présente Petrus de Kapach vei Michael filiüá Mayus aut Nicolaus filius Pauli de Megyehyd neve Demetrius sin Thomas aut Petrus filii Tanko de Bwkuth, neve Johannes filius Egidii de Bozay aliis absentibus homo noster ad faciès premissarum porcionum possessionariarum ac possessionis, vicinis et commetaneis earumdem inibi legitimé convocatis et presentibus accedendo, introducat prefatum Nicolaum in domínium earumdem, statuatque easdem cum omnibus earum utilitatibus et pertinenciis quibuslibet eidem, prémisse emcionis titulo perpetuo possidendas, si non fuerit contradictum, contradictores vero, si qui fuerint, citet ipsos contra annotatum Nicolaum, in presenciam regni nostri palatini ad terminum competentem, racionem contradiccionis eorum reddituros ; et tandem ipsarum introduccionis et statucionis seriem cum nominibus contradictorum et citatorum, si qui fuerint, terminoque assignato, eidem domino palatino more solito rescribatis. Dátum Bude, octavo die festi beati Johannis ante portám latinam, anno domini M° CCC° nonagesimo septimo. A vasvári káptalannak 1397-ben kelt, a beiktatást tanúsító bizonyság leveléből, melyet Zsigmond király ugyancsak 1397-ben *sexto kalendas mensis Augusti* több oklevéllel együtt átirt és megerősített ; a király privilégiumának eredetijét a N. Múzeumban őrzik. 371. Az alispán és szolgabirák a győri káptalant megkeresik, hogy Rokendorji Chamas Miklóson, a borsmonostori apát által elkövetett hatalmaskodás dolgában vizsgálatot teljesítsen. Csepregh, 1397. oct. 2. Amicis suis reverendis capitulo ecclesie Jauriensis. Nos magister Mathias dictus Feketew de Vnyan vicecomes et iudices nobilium comitatus Soproniensis amiciciam paratam cum honore. Dicitur nobis in persona religiosi viri domini fratris Nicolai abbatis de monte sancte Marie, quod vulgo dicitur Borsmonostra. quomodo Nicolaus dictus Chamas de Rokendorf, unam silvam ipsius abbatis simulcum virgulto in Engud existens in latitudine et longitudine quinquaginta iugerum terrarum arabilium omnino anihilando succidisset cum suis complicibus; et ceterum quod quadraginta iugera