Nagy Imre: Sopron vármegye története. Oklevéltár első kötet 1156-1411 (Sopron, 1889)
cipis Ladislai dei gracia illustris regis Hungarie ad eundem Jacobum filium Osl bani mediantibus literis privilegialibus devoluta, eisdem Dominico bano et Johanni filio Johannis et per eos suis heredibus, e converso vero porció possessionaria in possessione Mogerluche (így) in comitatu Supruniensi existentis (így) titulo iuris hereditarii ipsos contingens, cum omnibus utilitatibus, iuribus et pertinenciis suis, cum addicione viginti marcarum per decem pensas computatarum plene ut dicebant persolutarum, iamdicto magistro Leukus et per eum suis successoribus devenissent et devenerunt coram nobis, iure perpetuo et irrevocabiliter possidende, tenende pariter et habende ; omnia literalia instrumenta, si qua circa partes super eisdem possessionibus forent reservata, cassata et viribus penitus caritura relinquendo. In cuius rei testimonium présentes fecimus literas privilegiales sigillo nostro autentico et pendenti consignatas emanari ; presentibus tamen Briccio preposito, Mathya lectore, Georgio cantore, Petro custode et aliis dominis in predicta ecclesia deo devote famulantibus. Dátum in festő beati Bartholomei apostoli, anno domini M° CCC° XL° septimo. Vörös és zöld czérnasodraton függő pecsét maradványaival; eredetije a N. Múzeumban. 157. Beled kapuvári várnagy és rábaközi ispán és a szolgabirák bizony ságlevelet adnak arról, hogy Belud fia Belud Viczai János fiait bizonyos dologban intette. 1347' au g- 3'Nos magister Belud castellanus de Kapu et comes de Rabacuz ac iudices nobilium de eodem comitatu, damus pro memória, quod sexta feria proxima post octavas festi beati regis Stephani magister Belud filius Belud de Vicha ad nostram presenciam personaliter accedendo, et hominem nostrum fidedignum ad proibendum sibi dare postulavit, ut proiberet Thomam et Nicolaum filios Johannis de eadem, ne ipsi sine lege ad domum ipsius magistri Belud valeant accelerare; nos igitur ut tenemur ad peticionem eiusdem unacum iudicibus nobilium provincie hominem nostrum transmi s imus ad proibendum pro testimonio, qui quidem homo
