Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

rohanásában kulmináltak. Ugyanekkor a vandálok is felszedelőzködtek keletmagyarországi szállásaikról és nyugatnak fordultak. 406 nyárutóján Stilicho, a híres római vezér megverte és serege zömével elfogta Radagaisust, de a vele vagy utána tóduló népek nem álltak meg, nem tértek vissza a Duna-völgyébe, hanem Galliára zúdultak. Az év utolsó napjaiban az alánokkal együtt átlépték a Rajnát és nyomukban Pannónia régi szomszédai, a quádok, szarmaták, gepidák kalandozó hordái bukkantak fel Galliában és ami a pannóniai rómaiság bukásának jele volt, velük együtt dúltak, pusztítottak Pannónia földhözkötött félbarbár földművelői is. A pannóniai városok lakói tömegesen menekültek Itáliába, ahol azonban oltalom helyett a rabság várt rájuk, mert itáliai polgártársaik összefogdosták és rabszolgának adták el őket. Az elűzött és elmenekült népek nyomába pedig maguk a hunok is a Dunántúl földjére léptek.

1 A 406. évi sorsfordulat következménye az volt, hogy a Ravennában székelő nyugat-római császári udvar szövetséget kötött Uldin hún törzsfővel, aki lényeges segítséget nyújtott Radagaisus legyőzéséhez. Ezért nemcsak aranyakat kapott, hanem megengedték, hogy népével Pannónia Valéria limesére szövetséges gyanánt letelepedjék, hogy a gótok esetleges újabb támadását népével kivédje. Az ilyen szerződésekkel kapcsolatban túszok adása volt szokásos és mint ilyert a fiatal Aëtius, Attila későbbi nagy ellenfele, ment a hunok udvarába. A hunok megszállása Pannónia földjének egyrészén még nem jelentette ennek a tartománynak a birodalom számára való teljes elvesztet. A hunok nem a számukra legkívánatosabb Szerémséget vették birtokukba, hanem az elpusztított Valériát, úgyhogy délen és nyugaton a római civitasok és oppidumok falai között még tovább tengett az élet. Nyugatmagyarország földje azonban csakhamar a hunok uralma alá került. Aëtius, aki fényes pályafutását és egész hatalmát a hunokkal való személyes barátságának köszönhette és ezért, amikor befolyása már megnövekedett, a hunok részéről nyert támogatás fejében átengedte Ruas hún királynak ezt a tartományt. A tartomány átengedésére vonatkozó szerződést 433-ban ratifikálta a ravennai udvar és ezzel Pannónia prima sorsa örökre megpecsételődött. A rómaiság utolsó mentsvára ekkor Noricum lett. 1 Alföldi András : Hogyan omlott össze ... 10—13. lk.