Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

nem egyedülálló a megyében. A külföldi kapcsolatokkal bíró borsmonostori ciszterciták, csornai premontreiek, János-lovagok és a soproni sóvásár egyrészének tulajdonosai a heiligenkreutzi ciszterciták, az osztrák hitelezők és kereskedők gazdasági és szellemi érintkezései egyre jobban előmozdították a soproni vár népeinek, nemeseknek és ispánoknak külföldi minták után való indulását és érdekeiknek külföldi szövetségesek általi pártoltatását. A külföldi kapcsolatok keresésének másik oka ezenkívül kétségtelen az öreg király és trónra törekvő fia, a későbbi V. István áldatlan belpolitikai huzavonája volt, miközben Ottokár Stájerország megszerzésével egyre hatalmasabb ellenféllé és félelmetes szövetségessé vált. IV. Béla fiának, V. Istvánnak (1270-1272), trónraléptét nem mindenki fogadta örömmel. Béla hívei tartottak az apjával hadakozó fiú bosszújától. Testvérnénje, Anna, mindjárt apjuk halála után lányához, Ottokár feleségéhez menekült Prágába, ahová magával vitte a királyi kincstár drágaságait. Ottokár védelme alá húzódott az erőszakos Kőszegi Henrik bán, Geregye István királynéi udvarbíró, Geregye Miklós erdélyi vajda, Aba Lőrinc étekhordómester soproni főispán és a szintén soproni birtokos Hahót-nembeli Arnold fia, Miklós is. Csupa határszéli birtokos, akik nem menekültekként, hanem mint pártütők mentek át a cseh király szolgálatába, váraikat, birtokaikat is az ő védelme és uralma alá helyezve. Nyilván ők voltak Béla király udvarában a főintrikusok és most, midőn a kormány élére István régi hívei kerültek, érdekeikben megsértve, külföldi hatalom pártfogását keresték. Pedig István nemcsak megbocsátott atyja egykori híveinek és az ő nagy személyes ellenfeleinek, hanem meg is becsülte apja irányában tanúsított hűségüket és becsületes magyar gondolkozásra valló viselkedésüket. István engedékenyebbnek bizonyult atyjánál, hiszen régi ellenfeleinek magas tisztségeket juttatott, de az ő szemében a hűtlen árulóknak, akik között a soproni ispánt is ott találjuk, nem tudott megbocsátani s haragja kiterjedt Ottokárra is, aki azokat védelmébe vette. V. István követek útján visszakövetelte a Prágába hurcolt királyi kincseket és amikor Ottokár erről tudni sem akart, személyes találkozóra hívta. A két király Pozsony mellett, az egyik dunai szigeten találkozott is és itt, mivel Ottokár Karinthia meghódí-