Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

Az Osli-nemzetség XIV. században élő, Sopron vármegyében szereplő tagjai a nemzetség Osli-, Beled-, Móroc-, Sur- és Németiágából származtak. A nagykiterjedésű nemzetség számos családnak volt a törzse és ezért történetével, amelynek megírására egy önálló kötet se igen lenne elegendő, az alábbiakban csak annyiban fogunk kitérni, amennyiben az a megye életének megértéséhez szükséges. A nemzetségi ágak és a különböző családok között a következő volt a kapcsolat: Osli-ág Kanizsai, Csornai, Ostffy, Bresztóci, Tardi, Asszonyfalvi, Herbotyai Beled-ág. Sur-ág. Viczay, Kishőflányi, Lózsi. Nagy hőflányi, Agyagosi. Mároc-ág. Németi-ág. Zemenyei, Szántai. Némethy. A nemzetség kilenc XIII. század eleji ágából tehát Öt ág vált a XIV. században sopronmegyei nemescsaládok törzsévé. Ezek a családok, birtokaik nagyságát tekintve, igen különbözők voltak és ennek következtében tagjaik életefonala is, hol a köznapiasság, hol pedig a kor nagyvonalú életének útvesztőibe vezetett. A nemzetségi ágak sorából származó családok közül a Kanizsaiak emelkedtek ki a leghamarább. Az ő életüket, birtokszerzési törekvéseiket már az előzők során láttuk. A Kanizsaiak legközelebbi rokonai a Csornaiak voltak. A Kanizsaiak is magukat, csaknem a legtöbb esetben a XIV. század utolsó évtizedéig, Csornaiaknak írták. A Csornaiak Kanizsai Lőrinc Imre és Mihály nevű testvéreitől származnak és így tulajdonképpen mindjárt kezdetben két ágra oszlottak. Imre fia, János ragadványneve Kun volt, fiai Csornai Kun György és László voltak. Ennek a Kun Györgynek három fia volt, Miklós, Benedek és Péter, akik közül Péter fiai voltak a XV. században szereplő Csornaiak családjának továbbvivői. A Csornaiak másik, Mihálytól származó ága, Mihály fiaiban, Lászlóban és Mihályban folytatódott. László testvére Kónya, zágrábi prépost volt. Lászlónak mind a két fia — talán