Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)
királyhoz csatlakozott. A királyi sereg visszavonulásakor a Kőszegiek őt is elfogták és csak nagy, kétszáz márkányi váltságdíj fejében bocsátották szabadon. Az Osliak belátván, hogy hiába küzdenek a Kőszegiek megszilárdult hatalma ellen, maguk is a Kőszegiek pártjára állottak, akik famíliájában, már csak számuknál és hatalmas birtokaiknál fogva is az első helyre kerültek. Nem vesztették azonban el a király megbecsülését sem, ámbár ebben az 1285—1286-ban nádorkodó Kőszegi Miklósnak is része lehetett, aki az ekkor már familiárisai sorába tartozó Osliakat úgy kárpótoltatta a neki fizetett nagy váltságdíjakért, hogy királyi birtokadományokat juttatott nekik. így kapta meg 1287-ben Osli Lőrinc a győrmegyei Bika, ma Rábaszentmiklós nevű birtokot. 1 Birtokügyi pörösködésén kívül, hosszú ideig semmi jelentősebb ténykedéséről nem tudunk. 1314-ben, mint a Kőszegiek familiárisa és mint sopronmegyei alispán tűnik ismét fel a sopron megyei élet porondján. 2 Ugyanő azonban 1312 és 1320 között, mint kanizsaszegi várnagy, Zala megyének is alispánja volt. Itt is, mint a Kőszegiek — először a hűtlenségbe esett Miklós tárnokmester, utóbb pedig Kakas Miklós — familiárisa szerepelt. 3 Osli Lőrinc életében a fordulópontot jelenti az, hogy amikor Kőszegi András 1317-ben fegyvert fogott Károly Róbert ellen, ő Kőszegi Kakas Miklós és Köcski Sándor oldalán a király táborához állott. Osli Lőrincet azonban, amint az érthető is, nem követte nemzetségének minden egyes tagja. így az Agyagosiak közül Domonkos fia, Miklós esett a hűtlenség bűnébe 4 továbbá Osli László, valamint Herbort és István serviense és familiárisaként feltűnő Gyalókai István is, mint infedilis notórius — megrögzött hűtlenkedő — a király ellen emelt fegyvert. 5 Lőrinc 1319-ben a kőszegi csatában a Gutkeled-nembeli Felsőlendvai Miklós soproni főispán seregében harcolt hősiesen a Kőszegi András megsegítésére jött német csapatok ellen és Standecker német lovagot el is fogta. Kőszeg alól Zalába vonult csapataival és ott Kanizsaszeg várát — a mai Nagykanizsát — 1 Hazai okmánytár, VI. 324. 1. — Karácsony i. m. II. 408. 1. 2 Nagy, I. 76-77. lk. s Holub i. m. I. 455. 1. 4 Anjou-kori okmt., I. 484. 1., 1318-ból. 5 Nagy, I. 84. 1., 1319-ből.
