Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

A csornai premontreiek is, meg az alapító és a kegyuraságot gyakorló Osli-nemzetség is belátta, mert csaknem saját kárán tapasztalta az oklevél igazoló erejének fontosságát. Talán nem tévedünk, amikor nem kismértékben az 1228. évi eseményeknek is tulajdonítjuk, hogy 1230-ban írásba foglalták a monostornak főleg az Osli-nemzetség tagjai által adományozott birtokait. Ez az 1230-ban kelt oklevél, amint láttuk, ismét több, ellentétes véleménynek vált a kútfejévé. Ezek az ellentétek azonban inkább családtörténeti vonatkozásúak, azonban bizonyos vonatkozásukban nem értéktelenek a csornai monostor alapítójának személyét illetően sem. Karácsonyi János

1 és Matics Döme

2 végrendeletként, Pór Antal

3 egyszerű adománylevélként fogta fel az oklevelet. Karácsonyi János az adományttevő Osli comest, Matics Döme pedig Pór Antal nyomán az adományozó Osli hasonló nevű édesapját tartotta a monostor alapítójának. Véleményünk szerint ez utóbbi nézet a helyes. A csornai premontrei konvent alapítójának az adományttevő Osli comes és testvérei apját, III. Béla korában élt Osli comest £e// tartanunk* A XII. század folyamán a kereszténység Magyarországon egyre mélyebb gyökeret vert. III. Béla korában a hitélet folytonosan mélyült és a hívők buzgósága növekedett. A kereszteshadjáratok korát átható szellemi áramlatok a magyar lelkekből egyre erősebb visszhangot váltottak ki és a Szentföldre zarándoklók száma egyre növekedett. Jeruzsálemben számos magyar zarándokházat alapítottak és míg a két első kereszteshadjáratból a magyarok hiányoztak, a harmadikhoz már sokan csatlakoztak és ennek sikertelensége után III. Béla is a Szentföldre készült. A vallásos érzés és a hitbéli elmélyülés jele a sok, szent célokat szolgáló kegyes adomány, a keresztény erények fokozottabb gyakorlása és a sok egyházalapítás.

5 A XII. századból és a XIII. század első feléből mintegy hatszáz családi és nemzetségi monostor alapításáról van tudomásunk. Vidé1 Az oklevelet közölte: Nagy, I. 17. 1. — Karácsonyi János i. m. II. 401. I. 2 Matics Döme i. t. 18.1. 3 Pór Antal i. t. 6. 1. 4 Pórnak erre az Oslira vonatkozó állításait csak ebben az értelemben tehetjük a magunkévá. L. bővebben a továbbiakban. 5 Hóman Bálint: Magyar Történet (Első kiadás), I. 392 - 393. 1.