Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)
Héder-, a Ják-, a Miskolc-, a Pok-, a Szák- és a Tomaj-nemzetségek voltak. Az Osli-nemzetség a középkori Sopron vármegye történetében igen fontos szerepet töltött be és belőle sarjadtak ki a Lósy, a Viczay, a híres Kanizsay és a ma is élő Ostffy-családok, továbbá az Agyagosiak, az Asszonyfalviak, a Bresztócziak, a Csávaiak, a Csornaiak, a biharmegyei Keserűk, a soproni Kis- és Nagyhőflányiak, a Herbotyaiak, a Herények, Lózsiak, Rábaközi Németiek, Szántóiak, Szemenyeiek, Szentmártoniak, Tardiak, Vásárosfalviak. A család élete és jelentősége a tizenharmadik század elejétől kezdve messze túlhaladta a megye határait és országos jelentőség szempontjából talán csak a X. században fénykorát élő Vérbulcsú-nemzetség hasonlítható vele össze, vagy pedig az újkorban a XVII. századtól kezdődőleg az Esterházycsalád. Az Osl-, Osli- vagy Oslu-nemzetség besenyő eredete a családtörténettel foglalkozók előtt sokáig rejtve maradt és — drávántúli birtokai alapján — hol délszláv, hol magyar eredetűnek állították és ezért nem lesz érdektelen, ha a kérdés tisztázása céljából ezekkel a különböző véleményekkel is megismerkedünk. Nagy Imre, Sopron vármegye történetének tudós búvára és a megye történetére vonatkozó középkori okleveleink legszorgalmasabb összegyűjtője, az Osli-nemzetséget már a magyarok bejövetele előtt is ittlakónak véli és azok közé a nemzetségek közé sorolja, amelyek honfoglaló magyar őseinknek meghódolva, birtokaikat megtartották. 1 Ezzel szemben Nagy Iván, a magyar családok történetének búvára, törzsökös magyar nemzetségnek vélte az Osli-nemzetséget. Horvát István a nemzetség nevéből annak idegen eredetére következtetett. 2 Pór Antal szerint a nemzetség neve — az Osel, Osl — a latin Asellusnak, vagyis Anselmus-nak szlávra fordított, vagy inkább ferdített nevével egyenlő és úgy véli, hogy a nemzetség a Kulpa vidékéről költözött Sopron megyébe. 3 1 Tarul, 1883. 7. 1. 8 Nagy Iván : Magyarország nemesi családjai. VI. 64. 1. — Horváth István, Magyarország gyökeres régi nemzetségei. 75. 1. 3 Pór Antal: Az Osl-nemzetség története a XIII. és XIV. században. Turul, 1890. 153- 200. 1. — Különlenyomat is.
