Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

fogoly eredetét, aminek különben ellentmond a mosoniak Salamon elleni szerepe és a már akkor hangoztatott ősikiváltságaik követelése.

1 A rábaközi és fertőntúli besenyők szorosabb kapcsolatait a legelőkelőbb szállásbirtokos nemzetségük birtokviszonyai is igazolni látszanak. Ez a nemzetség az Osli-nem, Sopron vármegyének is legtősgyökeresebb és legkiválóbb nemzetsége. Ennek birtokai részben a Lajta, a Seíyeg és Móroc-vize mellett, részben pedig a Rábaközben feküdtek. Ezeken a törzsbirtokokon mindenütt besenyő eredetű helynevekkel találkozunk. A családi monostor a Rábaközben Csornán volt és legkésőbb a XIII. század elején alapította Osli ispán; a család másik ágának, a Móric vagy helyesebben Móroc ágnak a Mórocvize menti Márc, azaz Móroc — Mároc faluban volt a monostora. A két ág azonban mind a két területen birtokos volt és azt, hogy az Osli ág a Rábaközben és Vasmegye azzal határos részein jutott túlsúlyba, főleg Osli Herbort 1260-as évek körüli birtokszerző politikájának kell tulajdonítanunk. Fontosnak kell azonban azt is tartanunk, hogy míg a rábaközi besenyőknek fontos kiváltságaik voltak, addig a lajtamentiek kiváltságainak továbbfejlődéséről nincs tudomásunk, aminek talán az lehet az oka, hogy a rábaköziek kiváltsága rájuk is vonatkozott, mint határőrökre, speculatoresekre. A határőrök ilyen kiváltságos helyzete biztosnak vehető és az erre vonatkozó adatok hiánya talán azzal magyarázható, hogy az írásbeliség fokozottabb mérvű elterjedésének idején már a Rábaközt tekintették a sopronmegyei besenyők főtelepülési területének és azért csak ennek kiváltságai éltek a törzsi szervezet kötelékeiben tovább, míg a szétszórt kisebb telepek a nemesi jog kötelékébe olvadtak. A Fertővidék besenyőinek vezető nemzetsége a XII. század végétől fennmaradt okleveles adatok bizonysága szerint tehát az Osli-nem volt. Besenyő eredetéhez alig fér kétség. A nemzetségi tagok neveinek sorában különösen az Osli, a Szatmár, a Beliüd, azaz Beled és főleg a Csur>Súr nevek őrizték meg az ősi besenyő eredet emlékét. AzOslinemzetség vérségi kapcsolatainak tanulmányozása során nyilvánvalóvá vált, hogy ez a nemzetség a Veszkény és a Szák nemzetségekkel állt 1 Belitzkjj János: Nyugatmagyarország védelmi rendszere és határőrnépei a középkorban. 70—71. lk.