Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)
A város magyarokkal való egyéb szoros kapcsolatait a ránkmaradt középkori oklevelek hosszú sora bizonyítja. Végrendeletekben, szerződésekben és költségvetésekben alig szerepel más pénzegység, mint a magyar. 1376-tól kezdve állandó tudomásunk van egy magyar utcáról. A magyar polgárok és mesteremberek pedig egyre nagyobb számban telepedtek le a városban. A magyarok befolyása oly nagyjelentőségű volt, hogy 1405-ben és 1406-ban magyar ember, Soproni Keresztély viselte a polgármesteri méltóságot. A város virágzása egész 1490-ig, Miksa császár hadainak a bevonulásáig tartott. Ekkor az építkezések abbamaradtak és a város falai között dolgozó művészek szétszéledtek. 1 A Bécsújhelyben dolgozó magyar művészek között Mikó János festő volt a leghíresebb és legismertebb, aki életének utolsó huszonnyolc esztendejét ennek a városnak a falai között élte le. Ezt az ősi, erdélyi székely eredetű, az alighanem később a grófi rangra emelkedett családból származó művészt 1449-ben említik először Bécsújhelyben a források. 1459-ben már a városi tanács tagjai sorában találjuk Mikó Jánost, ami a bécsújhelyi polgárság megbecsülésének egyik legfényesebb tanújele. Mikó János bécsújhelyi működése során azonban nemcsak az ottani megrendelők, hanem a környékbeli magánosok és testületek számára is készített festményeket, üvegablakokat. Megrendelői sorában kétségtelenül Sopron vármegyeiek is szerepeltek. Ennek e határozott igazolásául az 1478 április 14-én felbontott végrendelete szolgál. A végrendelet három képtábláról is megemlékezik, amelyeket egyenként ötven forintért készített és amelyet a megrendelők csak részben fizettek ki. Az egyik képtábla Ruszt városa számára készült és árából a festő haláláig csak huszonnyolc forintot fizettek ki. Ez a ruszti, ismeretlen megrendelő számára készített képtábla, valószínűleg a városka templomának oltárképe volt. 2 Mikó Jánoson kívül hasonló vonatkozásai voltak Siebenbürger Zsigmond ötvösmesternek is. Siebenbürgert az oklevelek rendszerint Sigmund Walachnak vagy Sigmund der Walachnak nevezik, ami tulajdonképpen oláht jelent, több esetben azonban világosan jelzi, hogy erdélyi származású volt. Nem lehetetlen, hogy neve 1 Gcnthon István i. m. 29-32. Ik. 2 U. o. 33-35. lk.
