Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)
Vilmos comes, Niczki János, Csornai Péter, Vági János és Pál, Edvi György, Cziráki Tamás, Büki Mihály fia János, Gyalókai János, Damonyai Vas Miklós, Ládonyi Márton fia Simon, Bászti Tamás, Ládonyi Miklós fia Pál, Tatai Mihály fia Józsa és Potyondi Miklós fia Péter. 1 Kik voltak a tizenhat név viselői közül a szolgabírák, azt egy másik, ugyanezen a napon kelt királyi oklevélből sikerült megállapítani. Eszerint Ládonyi Miklós fia Pál, Bászti Miklós fia Tamás, Tatai Mihály fia József és Potyondi Miklós fia Péter — tehát a névsorban a négy utolsó — voltak a szolgabírák. 2 Későbbi időkből, sajnos, nem áll rendelkezésünkre oklevél, amely az esküdtek számát ilyen pontosan megnevezné és így nem tudjuk, hogy az 1444. évi 10. törvénycikk milyen mértékben vált a megyében valósággá. Az 1429. évi oklevél iurati assessoresnek nevezi az esküdteket. Az 1486. évi 8. törvénycikk azonban electi iurati nobilesnek. Az elnevezés módosulása nem jelenti azonban a hivatali funkciók módosulását. Az 1486-os törvényből azonban világosan kitűnik a megyei törvényszék előtt folyó ügyek számának megduzzadása, mert az 1444-ben óhajtott négy megyei esküdt helyett, a szükséghez képest nyolc-tizenkét és csak esetleg kevesebb, tehetősebb, megyében lakó nemes esküdt választását rendelte el, akik azután kötelesek lesznek a káptalanok vagy konventek bizonyságaival a tanuvallatások, a perbehívások, a birtokbaiktatások eszközlésére a megye részéről a helyszínre kimenni. 3 A megyei esküdtek tehát ekkor már teljes mértékben a régi homo regiusok szerepét is ellátták. 4 Az esküdtek működése a szolgabírák működésének kiegészítéséül szolgált. Igen szépen látjuk ezt már egy 1429. évi példán. Sopron vármegye 1429 október 6-án tartott nagy közgyűlésén a szolgabírák és az esküdtek jegyzékbefoglalták és névszerint felsorolták a megyei gonosztevőket és ártalmas embereket. Ezt a jegyzéket felterjesztették Zsigmond királynak, aki azután 1429 október 20-án Sopronban kelt iratában fej- és jószágvesztésre ítélte azokat és felhatalmazott mindenkit, hogy az ítéletet azonnal végrehajthassa és azonos büntetéssel sújtotta azokat is, akik a proscribáltak'Nagy, II. 128-132. lk. 3 Holub Józsefi, m. 160. 1. 2 Házi, I. 2. 395. 1. 'Holub József 1 m. 164-165. lk.
