Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

dek alispán ellen, aki Némái Kolos László egyik vasi jobbágyától ellopott lovakat lefoglalta és megtartotta. A csornai konvent Zsebeházi Benedek megyei esküdttel kiment a helyszínre és ott Vági Balázs szolgabírót, továbbá Büki Sándor, Simon és Mátyás, Káldházi Lukács, Vadasfalvi István, Edvi Gergely, Péter és János tanukat kihallgatván, a vallomások alapján igazoltnak látta a panaszt.

1 Kisfaludi Benedek alispáni sorsára nézve nincsenek további adataink. A vármegye nemesi közönségének bizalmából a törvényszéki ügyeket intéző szolgabírák szerepléséről még annyi adat sem áll rendelkezésünkre, mint az alispánokról. Pedig már az alispánok névsorát sem tarthatjuk teljesnek. A szolgabírók, akiknek működését elsősorban a megyei törvényszéken kiállított alispáni oklevelek örökítették meg, sajnos, nevüket jóformán sohasem, vagy csak a legritkább esetben, Íratták bele ezekbe az iratokba, és így azt főleg az egyes kiküldetéseikre vonatkozó ritkaszámú oklevelek őrizték meg. A szolgabírákat a megyei törvényszék szokta kiküldeni a színe elé került ügyek helyszínen való kivizsgálása és a tanuk kihallgatása végett. Ez a gyakorlat egyre nagyobb mértékben kiszorította az árpádkori «homo nosterek» és «homo regiusok» megbízatását. A szolgabíró, mint a megyei közönség érdekeinek, a törvényes rendnek a védője, járt el ezekben az ügyekben. Korszakunkban, 1397-ben, találjuk az első ilyen névreszóló megbízatást, amikor Sági Forgó Miklós és Básti Jakab szolgabírák a kőhalmi királyi jobbágyok Felsőlászlón, a borsmonostori apátság birtokán elkövetett hatalmaskodását vizsgálták meg.

2 1405-ben Völcseji Pál fia István szolgabíró egy hatalmaskodást és egy hitbér és hozomány kifizetést igazolt a megyei törvényszék előtt.

3 1408-ban Linkóháti Domonkos fia János kérésére Vadasfalvi György és Sebeházi János szolgabírák egy jobbágy meggyilkoltatását bizonyították.

4 Ilyen és hasonló esetek váltakoznak szemeink előtt, ha a ránkmaradt kiküldetések iratait tanulmányozzuk. Az ítélkezésen és tanúkihallgatáson és a törvénykezéssel kap1

Nagy, II. 557-559. lk. 3 Nagy, I. 564- 566. lk. 2 Nagy, I. 523-524. lk. « Nagy, I. 584. 1.