Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)
mondják, hogy azokat a vármegye sedriáján kell kihirdetni, a fő- és alispánok tartsák meg azokat, de a törvényekkel ellenkező királyi rendeleteket ne teljesítsék. 1 A vármegye igazságszolgáltatási és politikai hatalmának Albert halála utáni időktől kezdődő emelkedése magával hozta, hogy a megye ügyeit tulajdonképpen intéző alispán hatalma is növekedett. Minél nagyobb mértékben emelkedett azonban az alispán hatalma, amint a főispán mind nagyobb és nagyobb önállósággal bízta reá megyéje igazgatását, annál kirívóbb lett, hogy a megye ügyeinek tulajdonképpeni intézőjét, a közhatalmat gyakorló alispánt, csak magánjogi kapcsolatok fűzik a főispánhoz. Láttuk, hogy e téren a megye nemessége teljes mértékben ki volt szolgáltatva a főispán kénye-kedvének, mert az sokszor távoli megyékben lévő uradalmairól küldött alispánokat a megye nyakára. Az 1486. évi 60. törvénycikk ezen a téren is megkötötte a főispánok kezét, amennyiben kimondta, hogy alispánként csakis megyebeli jeles férfiakat alkalmazhatnak. Az alispánt különben már az 1471. évi 31. törvénycikk a közigazság védőjének nevezte az 1486. évi 67. törvénycikk pedig hűtlenség vétkében marasztalta el azt, aki a köznemesség első tisztviselőjét végrehajtó hatalmának gyakorlásában erőszakosan gátolta. Az alispán ekkor már, az 1486. évi 67. és 73. törvénycikkek intézkedései értelmében, a tisztségük elvállalásakor 1435 óta a királynak teendő esküt a megye közönsége előtt tartoztak letenni. Innét már nem messze volt a lépés, hogy az alispánt a vármegye közönsége válassza. Ez egyes helyeken tényleg már Mátyás uralkodása idejében is bekövetkezett és 1488-ból származik az elsŐ adatunk arra nézve, hogy egy vármegye a főispán és testvére, a korábbi alispán beleegyezésével maga választotta alispánját. 2 A Nagy Lajos halálától Mátyás halálig eltelt évszázados fejlődés betetőzte a középkori nemesi vármegye Nagy Lajos trónraléptével félbemaradt épületét. A felépített falak, a nemesi vármegye tekintélyét és erejét növelő pillérek ekkor váltak képessé arra, hogy a XIX. század derekáig a magyar alkotmányosság rendíthetetlen bástyái legyenek. Ennek a fejlődésnek a keretében Sopron vármegye is haladt a maga útján. * * # 1 Hóman-Szekfű, III. 386- 389. lk. ZHolubLm. 143., 148.lk.— Hóman-Szekjű, III. 389. 1.
