Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

A vármegye területén a Frigyesnek való elzálogosítás ideje alatt kialakult hatalmi viszonyok végleges leszámolása 1488 elején következett be. Sopron vármegyében jelentős uradalmak birtokába jutott azidőtájt Frigyes császár kedves embere, Sibenhirtter János, aki a magyar hatóságokkal annakidején sok esetben került összeütközésbe. Mátyás király Siebenhirtter uradalmainak két központját, Kaboldot és Kismartont csapataival körülzáratta és a várakat 1488 elején el is foglalta. Nem akart azonban a király a tekintélyes osztrák főúrral rossz viszonyba keveredni és ezért Bécsben 1488 február 6-án egy, mind a két félre kedvező egyességet kötöttek. Ennek értelmében Mátyás király a magyar koronához tartozó és a megszállás útján feladásra kényszerített Kismarton és Kabold váraknak birtokában lévő Siebenhirtter János Szent Györgyrendi nagymesterrel akként állapodott meg, hogy Siebenhirtter a két említett várat minden azokban lévő élelmi- és hadiszerekkel a következő szerdán a királynak átadja. Szabadon elviheti azonban úgy ő, mint serege minden egyéb más holmiját és vagyontárgyát. A király a két átadott vár helyett átadja a rendnek Trautmannsdorf és Wartenstein várakat, minden tartozandóságaikkal együtt, köteles azonban a nagymester neki, mint Ausztria fejedelmének hűséget esküdni. Viszonzásul pedig megígérte a király, hogy Siebenhirtternek és szolgáinak, akárhol is telepedjenek le birodalmában, mint alattvalóinak, mindig kegyes ura lesz.

1 Siebenhirternek távoztával eltűnt a megye területéről az utolsó számottevő osztrák nagyúr is és csak azok maradtak itt — mint például a Grafeneggek —, akik már régebben behódoltak a magyar királynak. A megye határaitól nyugatra pedig a büszke bécsi várban új birodalmának új udvarát rendezte be az egyik legnagyobb magyar király. Hogy ez a készülő birodalom csak torzó tudott lenni és hogy alig megszületve összeomlott, nemcsak Mátyás életének, hanem a magyar életnek is fájdalmas tragédiája. A király 1490 április 6-án elszálló lelkével a legnagyobb magyar renaissance fejedelem álmai foszlottak szét és Hunyadi Mátyás székesfehérvári sírja fölött nem a tevékeny és jövőbe tekintő, de a zajongó és az önző mának élő magyar élet hullámai csaptak össze. 1 TelekJ. i. m. XII. 395-397. Ik.