Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

tett, de azért augusztus 19-én írt levelében kénytelen volt figyel­meztetni a várost, hogy miután a király, János gróf (Szentgyörgyi) és a csehek közötti viszony súlyosra kezd fordulni, jó lesz, ha minden védelmi intézkedést megtesznek. 1 Háború megint nem lett. Mischul­linger azonban, aki ekkor ismét a megyében tartózkodott, ismét összetűzött Sibenhirtterrel és Teuffenbachhal. 1466 december 25-én Sibenhirtter felvilágosította Sopron város közönségét, hogy az újabb hatalmaskodást nem ő, hanem városkapitányuk kezdte el és ameny­nyiben keresztülviszik, hogy mindenért kárpótlást kapjon és meg­ígérik, hogy ilyen túlkapások többé nem fordulnak elő, úgy ő kész velük a jószomszédságot fenntartani. 2 December 29-én pedig Teuf­fenbach Boldizsár kérte a városi tanácsot, hogy hassanak oda, hogy városkapitányuk az ő márcfalvi jobbágyainak okozott károkat a király parancsa értelmében térítsék meg. 3 Az ügy tehát Mátyás király elé került, aki a helyzet kiélezését tovább vinni nem akarván, a hatal­maskodásnak minősített károk megtérítését rendelte el. A károk megtérítésén kívül — amit valószínűleg nem Mischul­Jinger fizetett meg — a soproni főispáni méltóság viselésében is változás állott be. A király — anélkül, hogy Mischullingertől kegyét megvonta volna — a soproni főispáni és városkapitányi méltóságra egy másik osztrák származású urat, a már jól ismert Weispriach Zsigmondot emelte. Választása valószínűleg ugyanolyan oknál fogva esett Weispriachra, mint annakidején Mischullingerre. Weispriach Zsigmond azon osztrák urak közé tartozott, akik III. Frigyes császártól az elfoglalt és zálogbavettt területeken birtok­adományokat nyertek. Az övé volt Lándzsér vára, majd pedig Kabol­dot is alzálogba kapta Frigyestől. Mint Sopron vármegyei birtokos és egyúttal Frigyes bizalmas embere — hiszen pertaui kapitány is volt — szemben Mischullinger erős magyarpártiságával, a békés kiegyenlítés híve volt. Első főispáni és kapitányi intézkedése, egy Sopron városához intézett levél, 1467 március 8-án, Kaboldon kelt. 4 Részben ebből következtethetünk arra, hogy a főispáni és városkapi­tányi méltóságot nem rég óta, legfeljebb 1466 decemberétől visel­hette. Meddig volt azonban főispán, pontosan nem tudjuk. Tény az, 1 Házi, I. 5. 251. 1. 2 Házi, I. 5. 255-256. lk. 3 Házi, I. 5. 257. 1. 'Házi, I. 5. 262. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom