Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)
vétlenül, ebben az ügyben érintkezésbe lépett a császárral. Szeptember 21-én kelt megnyugtató hangú levelében arról értesítette a soproni tanácsot, hogy Hinko és a vele szövetséges Rorbacherné megígérték a császárnak, hogy az okozott károkat megfogják téríteni és többé nem bántalmazzák őket. Utasította a várost, hogy ennek következtében lépjenek a huszitákkal közvetlen érintkezésbe és válaszukat neki vagy a császárnak írják meg. Szeptember 24-i levelének hangja már nem ilyen bizakodó. A helyzet komoly — írja — mert ha háború törne ki és a husziták betörnének az országba, úgy Sopron egész környéke tönkre menne. Ezért a város is küldjön valakit Beckensloer János esztergomi érsekhez, aki azután segítsen neki azt rábeszélni, hogy az ellenfelek között megállapodást hozzon létre. 1 Frigyes császár a maga részéről szintén igen kellemetlennek találta a husziták Ausztriában való számos galibát és bajt okozó tartózkodását és — amint a Bécsújhelyben tartózkodó Mischullinger október 5-i leveléből megtudjuk — állandó tárgyalásokban volt Pottendorffal, amelyek ha eredménnyel végződnek, úgy a husziták tényleg elhagyják az osztrák tartományokat. 2 Ezek a tárgyalások meglehetősen elnyúltak. Mischullinger október 10-én ez ügyben azt javasolta a soproni tanácsnak, hogy sürgősen írjanak a császárnak, hogy ne engedje meg, hogy Hinko Macskakő elpusztításáért úgy álljon bosszút, hogy ismét magyar területre törjön. A város különben tényleg önállóan vette föl a Tannfeld Hinkóval való tárgyalás fonalát és ezért III. Frigyes október 14-én a város követei számára menlevelet is adott. 3 Október 28-án pedig Frigyes császár szólította fel a tanácsot, hogy nyolc nap múlva, november 6-án, ha időközben Grafenegg és Rorbacher békés egyességet nem kötnek, követeiket a Hinkóval való további tárgyalások végett újból küldjék el. 4 Ezek a tárgyalások azonban semmi eredményre sem vezettek, ami azután kölcsönös hatalmaskodások kútfejévé vált. Mátyás király közben Mischullinger Vilmost pozsonyi főispánná is kinevezte, az osztrák tartományi gyűlés pedig 1465 végén jelentékeny összeget ajánlott fel a féktelen huszita zsoldos vezérek 'Házi, I. 5. 206-208. lk. 3 Házi, I. 5. 212-215. lk. 2 Házi, I. 5. 209. 1. 'Házi, I. 5. 217-218. lk.
