Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

Brandeisi Giskra János országos főkapitány embereivel is nézeteltérésbe jutottak a soproniak, úgyhogy Giskrának magának kellett 1453 március 22-én a várost megnyugtatni.

1 Az elzálogosított részek védelmének irányításával Frigyes már 1446-ban Gráfenegg Ulrikot bízta meg,

2 aki kőszegi kapitány volt.

3 1453 június 15-én Frigyes megparancsolta a soproni tanácsnak, hogy összes jobbágyaikat Sopronkertes megerősítésére Gráf enegg Ulrik kívánsága értelmében háromnapi robotmunkára rendeljék ki.

4 A németek egyik fontos erődítménye tehát a már 1446-ban is robotmunkával körülsáncolt Sopronkertes volt. Gráf enegg Ulrik a fenti császári parancshoz június 21-én még hozzáfűzte, hogy annál is inkább legyenek segítségére, mert naponta komoly értesítéseket kap a fenyegető veszélyről.

5 Háború persze nem tört ki és a rémhírek valójában csak kisebb-nagyobb hatalmaskodások nyomában támadtak. Nagyon jellemző a korra, hogy aránylag kis dolgokból is milyen hosszantartó viták és küzdelmek támadtak. Ilyen például a Bükön behajtott öt darab szarvasmarha körül támadt kavarodás. 1452 október 17-én Büki János fia Dávid a soproni városbíró tudomására hozta, hogy az ő birtokán jogosan behajtott Öt darab soproni szarvasmarhát az alispánok bírája házából erőszakkal hajtották el. A vármegye nemessége tehát úgy határozott, hogy a marhákat újból vissza kell neki adni és mihelyt ez megtörtént, erről értesítést fog küldeni és akkor törvény útján kereshetik mindketten az igazukat.

6 Hét hónap múlva 1453 május 10-én Sümegen kelt levelében arról értesítette Büki Dávid a soproni polgárokat, hogy a Bükön behajtott szarvasmarhákat a sárvári várnagy erővel vette ki jobbágyai kezéből, amiért is velük szemben megtorlással ne éljenek.

7 Június 22-én Büki Dávid, aki időközben hazatért falujába, felszólította a soproni tanácsot, hogy Lőrinc nevű jobbágyát bocsássák szabadon, mert ő nem felelhet azért, hogy a szóbanforgó öt ökröt birtokáról, miként ismeretes, erőszakos módon mások elhajtották.

8 A soproniak természetesen nem engedték szabadon Lőrinc jobbágyot, ennek megtorlásaképpen Büki Dávid lesbe állt és a kedvező alkalom nem is késett sokáig, mert sikerült elfognia 'Házi, I. 4. 12-13. lk. 2 Házi, I. 3. 263. 1. 3 Házi, I. 3. 334. 1. 'Házi, I. 4. 19-20. lk. "Házi, I. 4. 20. 1. "Házi, I. 3. 388-389. lk. "Házi, I. 4. 17. 1. 8 Házi, I. 4. 20-21. lk.