Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)
amikor V. Miklós pápa Carvajal János bíbornokot kiküldte a tervezett kereszteshadjáratot akadályozó viszály elintézésére, sikerült 1447 június 1-én, ha nem is végleges békét, de legalábbis kétévi fegyverszünetet elérni. Ez a Regedén kötött fegyverszünet oly megállapodásokon alapult, hogy Frigyes Győrt, amely eddig kezeiben volt, a városért fizetett háromezer arany ellenében kiadta, de a többi összes foglalásait, zálogjogon és egyébként bírt magyarországi birtokait és várait továbbra is megtarthatta. Ezen az alapon tehát Sopron, Kőszeg, Rohonc, Szalonak, Borostyánkő és Dévény, Frigyesnél Fraknó, Kismarton és Kabold pedig ennek öccsénél, Albert osztrák hercegnél maradtak. Osztrák kézben maradtak azonban még Szarvkő, Magyaróvár és mindazok a várak, városok és helységek is — minden tartozékaikkal és minden jövedelmeikkel együtt —, amelyek a fentiek szomszédságában feküdtek. 1 Képzelhető, hogy az osztrákoknak — hiszen a gyermek V. Lászlónak ehhez vajmi kevés köze volt — ez a térhódítása a megyei birtokos urakat, vagyonukat és személyüket illetőleg mily nagymértékben sújtotta. A Kanizsaiak Kismartont és Szarvkőt, a Fraknóiak (Nagymartoniak) Fraknót, a többiek pedig egyéb birtokaikat veszítették el anélkül, hogy kárpótlást nyertek volna. A fegyverszünet két esztendeje alatt a soproni polgároknak évnegyedként Frigyesnek kellett adójukat megfizetni. 2 Ugyanígy történhetett a pénzbeszedés a megyei részeken is, amelynek szintén Ebersdorfi Zsigmond osztrák főkamarás és főkincstartó lehetett a legfőbb igazgatójuk. Ebersdorfer Zsigmond amolyan osztrák főispán volt az elszakított részeken, akiknek az egyes várak kapitányai némileg alárendeltjei voltak. 1449-ben Weisenmüller Mihályt is említik soproni kapitánynak. 3 * * * Magyar részről a vármegyei közigazgatás ekkori működését alig ismerjük. Annyit tudunk, hogy Kapuvár és uradalma ekkor már ismét a Kanizsaiak kezébe került, akiknek itt Keledi Gál volt a várnagyuk. 4 Ki volt azonban a vármegye főispánja? Erre nézve nincsenek adataink, de számos olyan körülmény van, amely amellett 1 Hóman-Szekjű, III. 291-292. lk. - Huber i. m. II. 530-531. Ik. 2 Házi, I. 3. 269. 1. 3 Herczegh i. m. 10. 1. 'Házi, I. 3. 276. 1.
