Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)
Zsigmond és Albert királyoknak az ország kormányzásában követett személyi politikája — Hóman Bálint megállapításai szerint — az idegenekkel erősen szaturált «udvari» arisztokrácia és a színmagyar katona-főurak «nemzeti» főnemessége között mindinkább táguló szakadék, új pártalakulásra vezetett. Az új alakulások kezdetei még Zsigmond utolsó éveire estek. Erősebb formában azonban csak Albert uralkodása alatt indultak meg. Erzsébet királyné már férje életében uralkodói jogokat követelt magának, azon a címen, hogy férje az ő jogán került a trónra. Már maga ez a körülmény is kedvezett a pártok kikristályozódásának. A pártszenvedélyek fellobbanása és az ellentétek kirobbanása azonban csak Albert király halála után következett be. Erzsébet királyné törekvései lelkes támogatásra találtak két unokatestvérénél, Ciliéi Ulriknál és Garai Lászlónál, valamint ezek legközelebbi atyafiságánál. A jeles katona Kanizsai László és rokonsága, akárcsak a dunántúli és északnyugati urak többsége, a királyasszony és röviddel a király halála után megszületett kis László király táborába szegődtek. A másik párt vezérei Hédervári Lőrinc nádor, a Rozgonyiak, a Marcaliak, a Perényiek és az utolsó török hadjárat óta Szörényi bánná kinevezett Hunyadi János voltak. Ez a párt a török háborúban kudarcot vallott osztrák-német szövetség gondolatát elvetve, Nagy Lajos király politikai koncepciójához, a lengyel-magyar szövetség gondolatához tért vissza. Ezért Lengyelország fiatal királyában, III. Ulászlóban látták a magyar trón méltó várományosát. Az ellentétek olyatén áthidalása, hogy Ulászló feleségül vegye az özvegy Erzsébet királynőt, nem sikerült. Ulászló ennek ellenére Magyarország trónjának elfoglalására indult és Egerben érte a hír, hogy Szécsi Dénes prímás királlyá koronázta a kis Lászlót. Erzsébet királyné látván, hogy Ulászlónak és híveinek nem tud ellentállni, híveivel és a Szent Koronával Győrbe, majd pedig Pozsonyba vonult vissza és így Ulászló 1440 május 21-én bevonult Budára és mint választott király június 29-ére országgyűlésre hívta a rendeket. Rozgonyi Simon pedig ugyanekkor Győr ostromára indult. 1 Sopron vármegyében ezalatt a vihar előtti csend honolt. Ostffy 1 Hóman-Szekfű, III. 269-272. 11c.
