Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

mította és Spalatóban várta a testvérével, János érsekkel Konstanti­nápolyból megérkező Zsigmond királyt. 1 A Kanizsaiak tehát 1396-ban Zsigmond uralmának megmentői sorába tartoztak. Ezt nagyon jól tudta a király is és ezért az 1397. évi kőrösudvarhelyi országgyűlésen összekaszabolt, fej- és jószág­vesztésre ítélt Lackfiak uradalmai közül nekik adományozta a Fehér, Tolna és Veszprém megyékben fekvő hatalmas simontornyai uradal­mat. 2 Adományai még csak jobban leköthették számára a Kanizsaiakat. Kanizsai Miklós az 1397-ben Bebek Detre vezetésével össze­állított kormányban még egy évig viselte a tárnokmesterséget. Testvére, István, ugyanekkor ajtónálló mester lett. Az országbírói méltóságot pedig az egykor soproni főispáni méltóságot is viselt Szécsényi Frank nyerte el. 3 Ezt a látszólagos kiegyensúlyozott helyzetet megzavarták a németországi események, ahol az egyház ügyeibe avatkozó Vencel királyt, a Luxemburg-ház fejét a három papi választófejedelem Wittelsbach Ruprechttel egyetértve, trón­fosztottnak nyilvánította. Ugyancsak ezidőtájt IX. Bonifác pápa Nápolyi Lászlót Nápoly törvényes királyának ismerte el. A magyar urakat Zsigmondnak a német ügyek miatti állandó távolléte és némely hívének garázdálkodásai végleg elkeserítették. A főurak, akik Lackfi István családjának méltatlan kiirtását és a számos törvénytelen intézkedést hallgatagon végignézték és ezzel azoknak mintegy részesei lettek, Kanizsai János prímásnak, Bebek Detre nádornak, Szécsényi Frank országbírónak és Szécsényi Simonnak vezetésével Zsigmond letételére határozták el magukat. Mi sem természetesebb, hogy a Kanizsai-testvérek szintén csat­lakoztak főpap bátyjukhoz. A főurak szövetsége 1401 április 28-án el is fogta a Budán tartózkodó Zsigmondot és Visegrádra zárta. A hangulat országszerte a király ellen fordult, de nem tudtak utódjá­nak személyében megegyezni. Garai Miklós, fiát és testvérét túszul adva, magára vállalta Zsigmond őrizetét, akivel azután a Kanizsaiak, a polgárháborút elkerülendő, saját büntetlenségük teljes biztosítása és az idegenek kezén lévő koronajavak visszavétele fejében ki­egyeztek a királlyal. 4 1 Hóman-Szekfű, III. 203-206. lk. 3 Hóman-Szekfű, III. 176.1.melléklete. 2 Fejér, X. 2. 415., X. 4. 48. lk. 4 Hóman-Szekfű, III. 210-214. lk 51* 803

Next

/
Oldalképek
Tartalom