Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

Simon is szerepelt.

1 Szelestei Német Miklós fia István 1363-ban Gyórói András ellen pereskedett.

2 Szelestei Jakab fia István 1389ben,

3 Szelestei Benedek fia Imre pedig 1390-ben

4 voltak hites emberek. XIV. századi egyéb sopronmegyei szereplésükről nincs tudomásunk. A Szemerei~csa\kd ősi birtokai, a mai Répceszemerén feküdtek. 1339-ben Szili Ingrammal osztozkodtak a Szemereiek. Az osztozkodás alkalmából tudjuk, hogy Szil (ma Ruszt) fele a Szemereicsaládé lett. A család osztozkodó tagjai ekkor Szemerei Csizér fia István unokáiból és dédunokáiból állottak. Csizér fia István András nevű fia ekkor már meghalt, özvegye Erzsébet asszony, Cséri István leánya volt. Csizér fia István fia Péter győri őrkanonok volt. A család gazdasági ügyeinek intézése ennek következtében a legfiatalabb férfire Csizér fia István fia István fiára, az osztozkodást vezető Istvánra hárult. Érdekes, hogy a családdal ismét csak a XV. század folyamán találkozunk.

5 Mosonmegyéből származtak át a Szentivánidk Sopron vármegyébe. Az első sopronmegyei ügyben szereplő Szentivániak, András fiai, János és Briccius, 1366-ban hites emberek voltak egy árpási ügyben

6 és így birtokviszonyaikról semmit sem tudunk. Ennek a Szentiváni Jánosnak volt a fia az az István, akinek a felesége Macsó, Dörögdi István fia Pálnak volt a leánya, akit Csóka (Chuka) nevű nővérével együtt Pabar zalai és Alsópéterfa (Petryk) és Kürü soproni birtokokba iktattatott be Garai Miklós nádor 1376-ban.

7 így felesége révén Szentiváni István is soproni földesúr lett. A Szerdahelyiek Kismarton vagy inkább Kapuvár vidékén voltak birtokosok. Szerdahelyi Györe 1327-ben egyike volt azoknak a soproni nemeseknek, akik a Gatal-nembeli Gyanur fia Jakab és ennek fia Pető ügyében tanúbizonyságot tettek.

8 A Szerdahelyieknek valaminő képzelt vagy valódi joguk a fertőmelletti Ilmőcshöz is volt. 1363 október 25-én Bebek István országbíró ítéletlevelében azonban úgy utasította a veszprémi káptalant, hogy Ilmőcs birtokba, amelyet még 1217-ben Hercules vasvári prépost a vasvári káptalannak ado1 Nagy, I. 377. 1. 2 Nagy, I. 338. 1. 3 Nagy, I. 494. 1. 'Nagy, I. 499. ]. 6 Nagy, I. 145-146. lk. 6 Nagy, I. 369. 1. 'Nagy, I. 419-420. lk. 8 Nagy, I. 114. 1. 50* 787