Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

Feldolgozásomban kettős cél vezetett. Egyrészt az, hogy munkám tudományos értékű, másrészt, hogy mindenki számára érthető legyen. Ezért tértem ki sokszor a szakemberek által ismert, a nagyközönség történeti tudását azonban kiegészítő részletekre. Nem tagadom, hogy a feladat, amit vállaltam, súlyos volt. Azt, hogy sikerült végrehajtanom, elsősorban dr. Szekfü Gyula egyetemi tanár úrnak köszönhetem, aki kéziratomat szíves volt átnézni és a vitás kérdésekben útbaigazítani. Hasonlóképen rendkívüli hálára kötelezett Sümeghy Dezső vármegyei főlevéltárnok úr is, aki időt és fáradtságot nem kímélve minden vonatkozásban, minden időben segített. Ugyanezt tette dr. Mihályi Ernő pannonhalmi főiskolai tanár úr is, aki értékes adatgyűjtését rendelkezésemre bocsátotta. Dr. vitéz Házi Jenő sopronvárosi főlevéltárnok úr pedig szintén mindig a legszívesebben fogadott, ha valamely kérdésben hozzá fordultam. Igen nagy hálára kötelez le azonban dr. Ostffy Lajos úr, Sopron és Vas vármegyék nyugalmazott főispánja, aki nemcsak tudásának, hanem családi levéltárának kincseit is közölte velem. Annál inkább meghatott közvetlenségével, mert benne, az ezeréves Osli-nemzetség utolsó férfitagjában, tanultam megismerni az elmúlt idők tősgyökeres magyar urát. A vármegye vezetői közül vitéz Simon Elemér, majd simonyi és hőgyészi Hőgyészi Pál főispán urak szintén mindent megtettek, hogy munkám sikerét biztosítsák. Rábapordányi Gévay-Woljj Lajos alispán úr pedig éppenséggel mindig ösztönző lelke volt a megyetörténet írásának és nem volt oly akadály — ha munkám elé ilyen tornyosult, — amelyet ne győzött volna le. Az ő segítségük nélkül kétségtelen, hogy művemmel erre az időpontra nem készültem volna el. Fogadják érte mindnyájan őszinte köszönetemet. Köszönetet kell azonban mondanom Szendy Károly úrnak, Budapest székesfőváros polgármesterének és hivatalfőnökeimnek, dr. Gárdonyi Albert majd dr. Budó Jusztin főlevéltárnok uraknak is, akik lehetővé tették, hogy a megyetörténet megírásával kapcsolatban kéthavi tanulmányi szabadságot nyerjek. Meg kell köszönnöm azonban dr. Glaser Lajos és neje szívességét is, akik keze munkáját dicsérik a megyetörténet térképei. Ez úton kívánok azonban köszönetet mondani Jeleségemnek is, aki időt és