Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

A XIV. század derekán rövid ideig volt sopronmegyei birtokos család a Wolfarti. Wolfarti Ulrik Sopron, Vas és Mosón vármegyék főispánja volt és valószínűleg, mint ilyen kapta meg királyi adományul Szarvkőt. 1363-ban ugyanis Wolfarti Rudolf békebírót — aki Ulriknak rokona volt — Szarvkő urának nevezik.

1 1364-ben Wolfarti Eglof azonban már eladta Szarvkőt. Ekkor ugyanis május 11 -én Lajos király bizonyságlevelet állított ki, amelyben igazolta, hogy Wolfarti Eglof azzal a pénzzel, amit Magyaróvár kiváltásáért és Szarvkő eladásáért kapott, testvérét, Wolfarti Konrádot kielégítette.

2 A vevők Kanizsai István zágrábi püspök és testvére, Kanizsai János voltak. Ezek 1365 november 16-án Lajos király előtt kiállított oklevelükben Wolfarti Eglofot intették, hogy Vöröskő várát Mikes bán fiainak eladják.

3 A Wolfartiak szarvkői uradalma tehát a Kanizsaiak kezébe ment át. * * * A megye középbirtokos XIV. századi családjai között két külföldi származásúról is meg kell emlékeznünk. Ezek a Haschendorfiak és az Ugodi Csehek. A Haschendorfiak osztrák földről származtak a megyébe.

4 Az első Magyarországon szereplő Haschendorfiról, Wolfingról azt tudjuk, hogy 1317-ben nagyon zaklatta a Iajtapordányi határőröket, úgyhogy ezek lakóhelyükről elmenekültek. Az akkori sopronmegyei főispán, Pottendorfi (Potli?) Rudolf, nem mert Wolfinggal leszámolni, hanem a hatalmas Kőszegi Jánost kérte meg, hogy eszközölné ki a királytól az engedélyt, hogy Wolfing ellenében erélyesen felléphessen.

5 Károly Róbert király igen kedvelhette Haschendorfi Wolfingot és valóban — ha fenti hatalmaskodásától eltekintünk — meg is érdemelte, mert nagy szolgálatokat tett a királyi felségnek. így például Pozsony megszerzése főkép Wolfing érdeme volt, hasonlóképpen Korlátkő várának megvédése is. Ezenkívül nagyban buzgói'Nagy, I. —Házi, I. 1. 128— 4 Wertner Mór: A Haschendorfiak. Tu129. lk. rul, 1895., 74- 76. lk. — Stessel J. : 2 Nagy, I. 354. 1. A Haschendorfiak családtörténeté3 Nagy, I. 361-362. lk. hez. Turul, 1895. 136-137. lk. 5 Nagy, I. 80. 1.