Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

Dorogiakkal is. Potli Ágnes ugyanis Dorogi János felesége volt.

1 A Dorogiakkal folytatott nagy viszályukat, valamint rokoni és egyéb zálogbirtok ügyleteiket már az előzők során láttuk. 1329-ből van az első adatunk a Cenken birtokos Cen^icsaládra. Ekkor ugyanis Csépán alispán és a szolgabírák előtt Cenki András és Vörös István fiai, Beze fia István örökségének a felosztása felett kiegyeztek. Cenki Andrásé lett Beze fia István kúriája, amelyet Feldricus fia Lőrinc építtetett és birtokának egyharmadrésze, a többi pedig Vörös István fiaié, Dezsőé és Balázsé lett.

2 Ez a Cenki András cenki birtoka miatt Bors fia Miklóssal keveredett perbe. A per az országbíró előtt folyt le és Cenki András elmarasztalásával végződött. Ezt bizonyítja a bírság — két részletben három márka — lefizetéséről szóló nyugta, melyet Habram mester, az ország rovója 1341 július 20-án állított ki Cenki András számára.

3 Ezidőtájt egy soproni polgárral, Fülöp fia Lőrinccel is pereskedett Cenki András egy Sopron városban lévő torony és belső telek miatt. 1339 június 10-én a király ebben az ügyben megbízta a vasvári káptalant, hogy a tárgyalás napjára küldje ki hites emberét, a megnevezett királyi emberek egyikével és tegyen jelentést, hogy hozott-e vájjon és minő ítéletet a perben Sopron város bírája és erről tudósítsa őt.

4 Szeptember 15-én már azt jelentette a káptalan, hogy Undi Jánossal, a királyi emberrel kiküldötte Mihály éneklőkanonokot és ezek megvizsgálván az ügyet, úgy találták, hogy Sopron város törvényszéke — Márton bíró és a tizenkét esküdt — Cenki András Lőrinc soproni polgár elleni perében ítéletet harmadízben sem hozott, azért ők a város bíráját és a tizenkét esküdtjét Szent Mihály nyolcadára megidézték a király elé.

5 Cenki András úgylátszik a kisebb hatalmaskodás számba menő birtokelfoglalásoktól sem riadt vissza. 1353 március 3-án ugyanis l

Nw, I. 215. 1. 2 Nagy, I. 120. 1. 3 Nagy, I. 165. 1. * Házi, I. 1. 74. — Hazai okmánytár, II. 70. 1. 6 Hazai okmánytár, III. 141. 1.