Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)
A felosztás azonban nem elégítette ki mind a két családot. A Mihályiak ugyanis magukénak vallották egy Mihályi és Kázmér között fekvő részt, amelyről a Kisfaludiak magukra nézve ugyanazt állították. A két család közötti pernek megegyezés lett a vége. A győri káptalan által kiállított oklevél szerint Kisfaludi János fia, István a saját, valamint atyja és testvérei, Lőrinc és László nevében viselte a pert Mihályi János fiával, Domonkossal és ennek testvéreivel, Péterrel és Pállal, továbbá Mihályi Ugrin fiával, Pállal és ennek fiaival szemben. Kisfaludi Miklósról, akit az 1360. évi oklevél még említ, ebben az iratban már nincs szó és valószínű, hogy ekkor már meghalt. Az egyezség szerint egy hattagú választott bíróságnak — amelynek három tagja kázméri, három tagja pedig mihályi falubeli nemesekből állott — vetették magukat alá a felek és kikötötték, hogy az, aki az ítéletben nem nyugszik meg, húsz márka büntetést fog fizetni. Az ítélet hozatalánál ott volt a győri káptalan hites embere is, aki szerint a Mihályiak a Kisfaludiak javára lemondtak a vitás birtokrészről. 1 A Kisfaludiak és a Mihályiak családi viszályuk ilyen simán való elintézése után tovább élték a tekintélyes középbirtokosok megyei életét. 1368-ban Kisfaludi István és Demeter, valamint Mihályi Ugrin fia, Pál egy Nagymartoni Lőrinc fia, Miklós által Ostffy János ellen elkövetett hatalmaskodási perben tanuként szerepeltek. 2 1376-ban azonban ugyanaz az Ostffy János, akkor már zagorai főispán, akinek megzavartatásáról 1368-ban tanúskodtak, hatalmaskodott Kisfaludi János fia, Lőrinc és testvérei, István és László birtokán. A panasz szerint asszonyfalvi Ostffy János a kisfaludi Rábán lévő három malmukat és kisfaludi házukat felégette, birtokukat feldúlta és két lovat vitt magával. Lajos király 1376 szeptember 9-én kelt levelében a győri káptalant utasította a panasz valódiságának a kivizsgálására. 3 1377-ben és 1378-ban a kapui várnaggyal és népével gyűlt meg a Kisfaludiak és Mihályiak ügye. Ezek ugyanis a két község határában lévő rábamenti erdőket, mint királyi várhoz tartozókat kezdték használni. Ez ellen a két család tiltakozott és felmutatták 1 Nagy, I. 351-353. lk. 3 Nagy, I. 421-422. Ik. 2 Nagy, I. 374-375. Ik.
