Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

ezüstmárkát fizetett a hűtlenség bűnébe esett volt tulajdonosoknak.

1 Ugyanebben az évben Péter fia, Petőc, agyagosi birtokrészét zálogosította el négy évre Kanizsai Imrének.

2 István és Dezső 1321-ben eladták szerdahelyi,

3 1322-ben pedig agyagosi jószágaikat.

4 1324-ben pedig úgylátszik idegeneknek akarták eladni a többi családtagok is szerdahelyi, berényi, máróci, zemenyei, hőflányi, agyagosi és németi birtokrészeiket. Ez ellen a Kanizsaiak a rokonság jogánál fogva tiltakoztak.

5 Ezen az oklevélen kívül még egy 1334-ben kelt irat is felvilágosít az önálló családot képező nemzetség-ág birtokainak fekvéséről. Ekkor ugyanis János mester, Osl fia, Domonkos, Miklós kórógyi várnagy, Herbort fia, István és Beled fia, Beled attól tiltották Dénes fia, Istvánt, hogy Németi, Saruid, H erény, Kér és Alrámos nevű birtokait nem nemzetségbelieknek eladja.

6 Ez azonban nem gátolta meg abban, hogy ezeket a birtokrészeket a Nagymartoniaknak el ne zálogosítsa.

7 Ezek a birtokeladások és elzálogosítások is mutatják, hogy az ági birtok egyre összébb zsugorodott és a Németi-ág egyre jelentéktelenebb szerepet játszott a megyében. * * * A családi birtokok kialakulásának a magvát rejti magában az az 1265 körül kelt oklevél, amelyben az ugyanazon nemzetségi ághoz tartozó Veszkény-nembeliek Pál fia Pál és rokonai a magbanszakadt Veszkényi Salamon Székács és Cirák nevű örökölt és adományul nyert birtokát, amely utóbbi a Repce, a leprások falva és Fertőd között terült el, Veszkényi Dénesnek, IV. Béla király előtt átengedték.

8 Ugyanígy a nemzetségi közös birtoklási formának a nemzetség másik ágán való megszűnését rögzíti le az az 1291 június 1 M. 0. D. L. 1930. sz. — Anjoukori okmt. I. 484. 1. 2 Nagy, I. 82- 83. lk. 3 Fejér, VIII. 2. 198. lk. 'Nagy, I. 91-92. lk. 6 Nagy, I. 98-99. lk. 6 Nagy, I. 131. 1. "Fejér, VIII. 3. 750. I. 8 Nagy, I. 31-32. lk.