Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

más megoldás után néztek. Törekvésük sikerét bizonyítja a győri káptalan 1373 április 5-én kelt oklevele, amely előadja, hogy Nagymartoni Lőrinc fia Miklós és Nagymartoni Miklós fia Miklós, akiket a nádor a Potli Lombár Márton (Mertlin) elleni hatalmaskodásukért fej- és jószágvesztésre ítélt, kiegyeztek Potli Lombár Mertlinnel. Az egyezség értelmében a Nagymartoniak helyett Potli Lombár Mertlinnek kártérítés fejében rokoni szeretetből Kanizsai Miklós, János, Lőrinc és István kétszázötven font dénárt fizettek, ennek ellenében azonban a Nagymartoniak keresztúri birtoka örökáron a Kanizsaiaké lett.

1 A Kanizsaiak tehát megszerezték a Nagymartoniak annyira óhajtott keresztúri birtokát, a Nagymartoniak pedig megszabadultak a fej- és jószágvesztéstől. A Nagymartoniak hatalmaskodási esetei azonban nemcsak birtokállományuk apadását, hanem a rendelkezésükre álló készpénzösszegek megcsappanását is eredményezte. Ennek következtében ismét zálogkölcsönökhöz, elsősorban pedig zsidóktól fölvett birtokzálogkölcsönökhöz folyamodtak. Nagymartoni Magyar Miklós mester, aki az 1353. évi zálogkölcsönben is érdekelve volt, 1374 július 23-án kijelentette, hogy azért a tizenkét bécsi fontnyi kölcsönért, amelyet a soproni Izsák zsidó fiaitól, Smerleintől és Everleintől fölvett, Fraknói (Varchtenaui) Miklóst és fiát, Hintz-et, illetve azok vagyontárgyait zálogosította el. Kijelentésének hitelességét pecsétjével is megerősítette.

2 Izsák zsidó fiainak kölcsönüzletei azonban nemcsak a Nagymartoniak, hanem hihetőleg egyéb megyei urak pénzszükségleteit, sőt magáét Sopron városáét is kielégítették. így 1375-ben adtak a városnak egy nagyobb kölcsönt. Itt Smerlein nevét Emerleinnek írták.

3 Azonban nemcsak Sopron város falain belül, hanem a nagyobb birtokosok védelme alatt a megyében is éltek nagyobb tőkével rendelkező zsidók, akik főleg a nagy uradalmak nyersterményeinek az értékesítésével foglalkozhattak. Mi sem természetesebb, hogy az örökösen kölcsönre szoruló Nagymartoniaknak is voltak házi zsidaik. Ezek közé tartozhatott az a nagymartoni Leubmann nevű zsidó is, 1 Nagy, I. 408—409. lk. 2 Magyar-zsidó oklevéltár, I. 85-86. lk. — Fejér, IX. 4. 652. 1. 3 Magyar-zsidó oklevéltár, I. 88—89. lk. — Házi, I. 1. 171. 1.