Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

mindenki csak kétszeres áron válthatta volna meg a fenti birtokot.

1 Osli-nembeli János másik fia, Simon, azonban három év múlva maga is pénzszűkében lehetett. 1339 október 6-án ugyanis a győri káptalan előtt találjuk őt rokonával, a Gutkeled-nembeli Marczaltői Bertalan István nevű fiával, akinek zálogba adta Hőflány faluban lévő hat telkét és egy szőlejét negyven bécsi széles dénármárkáért,

2 1343-ban pedig ismét Hőflányi János fia Beleddel találkozunk a győri káptalan előtt, ahol május 23-án Ebörgöci Jekkul özvegyétől elhalt férje Széplakon lévő birtokát három széles bécsi dénármárkáért zálogba vette* Hőflányi Beled nem éppen a legjobb viszonyban lehetett testvére, Hőflányi Simon zálogbirtokosával, Marczaltői Istvánnal, aki 1341-ben — amint láttuk — méneséből tizennégy lovat elhajtatott.

4 Hatesztendei szünet után ismét találkozunk Hőflányi Beled mester zálogolásával. 1349 november 5-én a győri káptalan előtt az ugyancsak Osli-nemből származó Viczai Tamás Bala és Lobló nevű sopronmegyei birtokait vette zálogba tizenöt bécsi dénármárkáért.

5 1358-ban még nem tudta a fenti birtokokat Viczai Tamás visszaváltani, hanem újból zálogba adta azokat Hőflányi Simonnak. Az 1349ben elzálogosított két birtok mellett azonban ekkor már Család, Széplak és Vica falvak határában levő földjeit, telkeit és malmait is zálogba adta. A zálogösszeg természetszerűleg nagyobb, huszonöt széles bécsi dénármárkát kitevő volt. Kikötötték azonban, hogy Hőflányi Simon senki másnak nem adhatja alzálogba a birtokokat.

6 1335 február 5-én a pannonhalmi konvent előtt találkozunk Kishőflányi Beleddel, ahol is Dági Meggyes Jakab és Ebörgőczi István fia Miklós nagymuzsaji birtokrészét vette öt font dénár kölcsön fejében zálogbirtokba.

7 Ezen időtájt a Viczaiak, úgylátszik, igen szűkösen álltak pénz dolgában, mert 1350-ben Vicza Beled fia János Lózs és Kalács nevű l

Nagy, I. 137-138. lk. 2 Nagy, I. 153. 1. 3 Nagy, I. 173. 1. 'Nagy, I. 161. 1. 5 Oklevélmásolatok: 90. sz. — Eredetije a hédervári levéltárban. — V. ö. Nagy, I. 248. 1. jegyzetével. 6 Nagy, I. 291. 1. 7 Nagy, I. 244. 1.