Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

János részéről Dági Lőrinc, a Potliak részéről pedig Fridul fia Péter, mint az ő megbízottjaik, menjenek Sopronba a vasvári káptalan kiküldöttjeivel együtt és ott a konventtől tudakolják meg, hogy vájjon a Potliaknak vagy megbízottaiknak jelenlétében állították-e ki a kérdéses oklevelet. A keresztesek soproni konventje, a bírósági kiküldöttek előtt megvizsgálván az 1349. évi oklevelet, kijelentette, hogy a pecsét ugyan az övék, de az oklevelet nem ők állították ki és nem is ők pecsételték le, következésképpen az irat hamisítvány, amit egy írástudó, a soproni konventbe bejáratos emberével állítathatott ki Dorogi János. A helyzet ilyetén tisztázása után, mivel Dorogi János mentségére semmit sem tudott felhozni, a nádori törvényszék összes javainak az elvesztésére ítélte. Dorogi János birtokainak kétharmadrésze a bíróságot illette, egyharmadrésze pedig, amely a vitás büdöskúti részt is magába foglalta, a Potliaké lett.

1 A Potliak büdöskúti birtokukhoz való joguknak teljes tisztázása után tovább folytatták birtokszerzéseiket, amelynek kapcsán az erőszaktól sem riadtak vissza. Egy 1357-ből származó oklevél említi egyik ilyen esetüket. Büdöskúti Hermann fia János panaszt emelt Miklós soproni alispán és a szolgabírák előtt, mert Potli (Pochly) Miklós és János büdöskúti birtokát elfoglalta. A jogtalanság megszüntetésére hites ember kiküldetését kérte. Ez előtt azonban a Potliak kijelentették, hogy a panaszost csak egy telek illeti meg jogosan és ezt vissza is adták.

2 Ezenkívül azonban voltak még Potli Miklósnak más birtokügyei is, amit egy 1363-ban kelt oklevél is bizonyít. Ekkor ugyanis Bubek István országbíró előtt Potli Miklós és a másik Potli Miklós fia, Márton, vitás büdöskúti birtokaira nézve kiegyeztek. Potli Márton ugyanis hat Potli Miklós kezén lévő telket lefoglalt. A megegyezés érteimében ebből a hat telekből négyet Potli Miklós még meglévő hét telkéhez csatoltak, a másik kettő pedig Potli Mártoné lett.

3 Potli Miklós azonban, valószínűleg régi pénzzavarainak folyományaképpen nem sokáig maradt tizenegy telkének birtokában. Sop1 Az egész periratot kiadta Nagy, I. 214— 220. lk. 2 Fejér, II. 653. 1. 3 Oklevélmásolatok: 142. sz. — Eredetije az OL-ban.