Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

1352-ben szabályozta is. Ezek szerint Csekén (Vimpác) minden szekérnyi teher után egy obulust, a soproni keresztesek vámján egy obulust és azonkívül egy pokrócért vagy egy vég szürke posztóért három obulust fizettek.

1 A soproni vámot maga a város szabta meg. A Sopronon túli vámról az irat nem intézkedik. Valószínű, hogy a soproniak éltek az 1324-ben biztosított árumegállapító jogukkal és nem engedték tovább az osztrák kereskedőket.

2 Ugyanebben az esztendőben május 12-én Albert osztrák herceg is külön kiváltságlevélben biztosította a soproni marhakereskedőket, hogy Bécsig tartó útjukban semmi bántódásuk sem lesz.

3 A soproniaknak a marhakereskedelmen kívül — amiben elsősorban a megyei birtokos urak részesülhettek, hiszen közvetve az általuk tenyésztett marhákat vihették ki Bécsbe, a valószínűleg nem nagy állatállománnyal rendelkező polgárok — főleg az élelmiszerek kivitele hajthatta a legtöbb hasznot. Láttuk, hogy a Sopronba bevitt posztó után az osztrák kereskedőknek meglehetős vámot kellett fizetniük. Természetesen ugyanilyen nagyságú vámot kellett fizetniük a soproniaknak is, ha külföldi posztót hoztak be az országba. Ennek, a fejlődő város gazdasági életére nézve kellemetlen helyzetnek a megváltoztatása érdekében a soproni polgárok bírájukat, Fülöpöt, azzal a kéréssel küldték fel Lajos királyhoz, hogy engedje meg nekik, hogy mindennemű élelmiszer kivitele és a saját szükségletükre behozott posztó után harmincadot ne kelljen fizetniük. A király a kérést teljesítette és 1364 június 11 -én kiállított oklevelében a soproniak fenti vámmentességét jóváhagyta és még azzal is megtoldotta, hogy külföldre szállított boraik után egy évre harmincadmentességet engedélyezett a városiaknak és csak az eladásra szánt ruházati cikkekre nézve tartotta érvényben a harmincadszedést.

4 Ugylátszik 1370-ben tűzvész pusztított Sopron városában. Nagy Lajos király segíteni akarván a tűzvész által súlytott polgárokon, kérésükre megengedte, hogy a város határában szüretelt bort és termelt gabonát harmincad fizetése nélkül vihessék ki külföldre, 1 Fejér, IX. 2. 141. 1. - Fejér, IX. 7. 285. I. 2

V. ö. Pleideü i. m. 58. 1. 4. jegyzetével. s

Nagy, I. 235-236. lk. 'Házi, I. 1.130-131. lk.