Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

Károly Róbertnek ez az intézkedése Sopron város rohamos fejlődésének vetette meg az alapját. Sopron, mint kereskedő város, lassú fejlődés eredményeként jutott erre a fokra, 1292-ben III. Endre a soproni polgárokat is felmentette a vámfizetés alól. Ez a királyi intézkedés a székesfehérvári és budai polgárok kiváltságainak mintájára mentesítette a soproni polgárokat a saját kereskedelmi áruik után, akár a Dunán, akár az ország más folyóján fizetendő vám alól.

1 Ezzel szemben azonban elrendelte, hogy a budai kapuknál mindenki tartozik a margitszigeti apácáknak vámot fizetni s ezzel kapcsolatban kiemelték, hogy ez különösen a soproniakra vonatkozik. Ugyanis bármely városnak is adtak királyaink kiváltságokat a budai vám alól, amely a szigeti apácák jövedelmét képezte, senkit sem mentettek fel. A soproniaknak különben is sok bajuk lehetett a királyi vámosokkal. Kitűnik ez abból, hogy a királynak négyszer egymás után kellett figyelmeztetni vámszedőit büntetés terhe alatt, Sopron vámmentességére.

2 A sopronvárosi kereskedők vámmentessége az interregnum idejében még jobban csorbát szenvedett. A város emelkedését teljes mértékben tehát annak köszönheti, hogy az Anjouk, szemben az Árpádházi királyok mezőgazdasági politkájával, kereskedelmi politikát folytattak. Róbert Károly a városok fontosságának tudatát még Itáliából hozta magával s ezért főleg a külföldi kereskedelemben is résztvevő határszéli központokat látta el kiváltságokkal. Ez magyarázza meg azoknak a privilégiumoknak a sokaságát, amelyekkel Károly Róbert Sopront elhalmozta. Sopron városa 1317 körül tűzvész következtében leégett. Ekkor a város régebbi időből származó kiváltságlevelei is elhamvadtak, úgyhogy a királynak a város lakosságát újból meg kellett erősítenie a budai és székesfehérvári polgárok kiváltságainak élvezetében.

3 Ügylátszik, hogy a város lakosságának egyrésze a tűzvész miatt elhagyta Sopront, mert azoknak, akik a városba költöztek, különös védelmet ígért és adott a király.

4 A soproniak ekkor még maguk is csak helyi jelentőségűnek fogták fel városuk kereskedelmi beállítottságát, mert a királytól csak a Rába és Lajta (Sárvíz) közötti területre kértek és 1 Hazai okmánytár, II. 25. 1. * Fejér, VI. 2. 299. - Hazai okmánytár, II. 21. - Wenzel, V. 127. 1. 8 Házi, I. 1. 30. 1. - Fejér, VIII. 73- 76. lk. 4 Házi, I. 1. 41. 1. — Pollák : A zsidók története Sopronban. 253. I.