Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

AZ ŐSKOR EMBERE ÉS KULTÚRÁJA SOPRON VÁRMEGYÉBEN. A LEGŐSIBB EMBERI NYOMOK. — A HANSÁG PEREMÉNEK OSI TELEPEI. — A BRONZKORI KULTÚRA SOPRONMEGYEI NYOMAI. — A LA TENE-KORSZAK KELTA NÉPESSÉGE. SOPRONMEGYEI LELETEK LEÍRÁSA ÉS AZ ŐSKORI ÉLET REKONSTRUÁLÁSA. — A KELTA TÖRZSEK VÁNDORLÁSA. EMLÉKÜK ÉS HAGYOMÁNYAIK A RÓMAI-KORBAN. M

ÁR SZÁMOS évezreddel a hazánkról és a megyénkről írott följegyzések előtt, ősrégi emlékek tanúsága szerint, emberek lakták ezt a földet. Jeltelen, besüppedt sírhalmok domborodnak szerte a megyében, letűnt évezredek embereinek haló porait zárva magukba. Kik voltak, honnan jöttek, hová mentek ? Soká nem tudtak ezekre a kérdésekre kielégítő választ adni. Hangyaszorgalmú kutatók azonban összegyűjtötték a különböző sírok és őstelepek omlatag emlékeit és ezek alapján képzeletük — hacsak körvonalaiban is — újból megalkotta azt a régi, letűnt világot.

1 1 A sopronmegyei őskori leletek legkiválóbb feldolgozói Paur Iván és Bella Lajos voltak. Bella Lajos a magyar archeológusok nesztora, a hazai barlangkutatás egyik megindítója. Ujabban Gallus Sándor foglalkozik a soproni leletekkel. A régebbi kőkor és általában az őskor számos lelete úgy megyénk területén, mint az ország többi részében a hozzá nem értés következtében kallódott el. Ez óriási kára a tudománynak, mert minden egyes lelet egy hiányzó láncszemet pótol, újabb fényt vet tudásunk révén a sötét múltba. Pedig hát csaknem mindenki előmozdíthatja a maga körében az emberi tudás haladását, szaporíthatja a nemzet kulturális kincseit, ha a kezébe kerülő leleteket az illetékes múzeumok és szakférfiak kezéhez juttatja. Morvaországban falusi tanítók, jegyzők, papok és egyszerű földművesek érdeklődése és kultúraszeretete hozta napfényre Predmost és környéke világhírű, az ősrégészet számára óriási jelentőséggel bíró leleteit. De ma már a mi egyszerű alföldi kubikus