Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)
Mind a két oklevélnél kétségtelenül félrevezető, hogy comes Suproniensis-nek nevezik magukat a kiállítók. Félrevezető továbbá az is, hogy Nagy Imre egyszerűen csak «a vármegye ispánja és szolgabírái» kifejezést használta a magyarnyelvű regesztában. De éppen az előzők során láttuk, hogy a comes szó használata igen ingadozó volt és hogy főispáni tisztet csak a király környezetében forgolódó egyéniségek nyertek el. Ez utóbbit pedig sem Sári Miklós fia Jánosról, sem Zauka Jánosról nem mondhatjuk. A királyi udvarban tartózkodó főispánok a szolgabírákkal együtt nem szoktak intézkedni. Ez teljes egészében az alispánok hatáskörébe tartozott. Leghihetőbb tehát, ha úgy Sári Jánost, mint Zauka Jánost László Oppelni herceg alispánjainak tartjuk. Házi Jenő különben Zauka Jánost Sári Jánossal azonos személynek tartja. 1 Az 1370-ben sopronmegyei főispánként említett Himfi Pál fia Benedek 2 a Szalók-nemzetségből származott és minden jel szerint a Lackfiak rokona volt. Testvérével, Péterrel együtt mindig az ország legveszélyeztetettebb határvidékén látjuk őt feltűnni. 1362-ben, a Csehország ellen tervezett háborús fellépés idején pozsonyi főispán volt. A brünni béke megkötése után a délkeleti végekre került és a Lackfiak mellett mint Keve és Krassó megyék főispánja, majd pedig önállóan, mint bolgár bán vett részt a viddini Bolgárország és Havaselve ellen indított hadivállalkozások irányításában és a bolgár tartomány katonai kormányzásában. 1370-ben, a cseh-német háború kitörésekor Nagy Lajos király ismét a nyugati végekre rendelte. Ekkor lett Sopron vármegye főispánja. A német támadás, a Nagymartoniak pártütésre emlékeztető kísérleteitől eltekintve, azonban elmaradt úgy, hogy egy év múlva 1371 -ben már ismét délkeleten, mint temesi, aradi és csanádi főispán állt őrt. Csak a törökök fölött aratott győzelme után, 1378-ban került ismét nyugatra, mint pozsonyi főispán. Innét hivatása a velencei harctérre szólította. 3 Ez a talpig katona soproni főispán nem valószínű, hogy Oppelni László nádorral együtt viselte 1370-ben a soproni főispáni méltóságot. Ezt azután délkeletre rendeltetése után, talán már 1370 telén l V. ö. Házi, I. 1. 150. és 309. lk. 2 Nagy, I. 385-386. 1. 3 Hóman, III. 161. 1. és 48. 1. melléklete.
