Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

sohasem emelkedett a soproni főispáni méltóságba. Az 1349 október 10-i oklevél tényleg comesnek nevezi Szemerét. Ez azonban nem mond semmit, mert hiszen a comes szóval a vicecomest, azaz az alispánt is jelölték. Jelentősebb az oklevélnek az a kitétele, hogy Egyed fia Jánost vicecomesnek nevezi, azaz alispánnak, aki Szemere ispán és a szolgabírák megbízásából ment Győrbe.

1 1349-ben tehát Kont Miklós volt a soproni főispán és az ő alispánjai voltak Szemere és Egyed fia János. Sokáig azonban tényleg ő sem viselte a főispáni méltóságot, mert egy 1350 augusztus 12-én Budán keltoklevélben István királyi herceg Rudolf Mosón, Vas és Sopron vármegyei főispánnak parancsolta meg, hogy a soproni polgárokat szabadságaik ellenére ne merje háborgatni.

2 Ez a Rudolf főispán azonos Wolfarti Rudolffal, Wolfarti Ulrik testvérével. Rudolf úgylátszik testvérével együtt viselte a főispáni méltóságot. 1350 november 11 -én Lajos király azonban csak Wolfarti Ulrikot nevezi Sopron, Vas és Mosón vármegyék főispánjának és ugyanolyan okból inti őt soproni alispánjával egyetemben, mint előzőleg István királyi herceg Rudolfot intette.

3 A két testvér közös főispánkodására enged azonban következtetni az a tény, hogy Szarvkő várát is közösen kapták meg a királytól érdemeik jutalmául. Valószínű, hogy Wolfarti Ulrik, aki 1348-tól 1350-ig nápolyi helytartó és főispánkodása idejében magyaróvári várnagy is volt, testvérével, Rudolffal, megosztozott a gondjaira bízott várme1 Az első pillanatra tehát úgylátszik, hogy Egyed fia, János, Szemére ispán alispánja volt. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy Sopron vármegyében két alispán volt, továbbá, hogy a szolgabírák és az országos politikában elfoglalt főispánok nem igen ültek össze köznemesi bírósági zárlatok zálogbaadásáról tárgyalni. Ezt nagyon jól elvégezték az alispánok is, hiszen a megyei ügyek elvégzésére alkalmazták őket. Szemere mester, tehát 1349 október 10-én is csak alispán volt, éppen úgy, mint tizenkét nappal előbb, 1349 szeptember 8-án. Szemere alispánsága mellett szól még az a tény is, hogy mindkét esetben ugyanazzal az üggyel kapcsolatban említik. Tizenkét napon belül nem igen következhetett be Szemere főispáni kinevezése anélkül, hogy a második oklevél erről valamikép meg ne emlékezett volna. A főispánságokat különben is csak a király környezetében buzgólkodó urak nyerték el. Szemeréről pedig ezt nem tudjuk. 2 Házi, I. 1. 95 - 96. lk. 3 Házi, I. 1. 96-97. lk.