Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)
Lőrinc 1347-ben előbb mint Sopron és Vas vármegyei, 1 majd később ugyanabban az évben ugyanő Sopron, Vas, Várasd és Nyitra vármegyék főispánjaiként szerepel. 2 Az őt felváltó Kont Miklós pedig az 1349. évben előbb Sopron, Vas és Bars, 3 majd pedig Sopron, Vas, Bars, Nyitra és Várasd vármegyékben volt főispán. 4 Eltekintve a határos vármegyéktől, a középkori közlekedési viszonyok már önmagukban is lehetetlenné tették, hogy a főispáni teendőket egy idő ben különböző vármegyékben egy és ugyanazon személy lássa el. 5 Ennek következtében a megyés ispánok elsősorban udvari emberek voltak. Érdekeik és érdeklődésük köre az udvarhoz fűzte őket és talán soha oly nagy mértékben mint Nagy Lajos korában, az udvar hangulata, a király változó kegye emelte és buktatta őket. Ez a magyarázata annak, hogy a sopronmegyei főispánok Nagy Lajos korában nem annyira az ország politikai erőviszonyainak, mint inkább udvari rátermettségüknek köszönhették méltóságukat. 6 Lackfi István távozása 1345-ben azzal állott összefüggésben, hogy tárnokmesteri tisztét otthagyva, erdélyi vajda lett. Tárnokmesterré Tót Lőrinc lett, 7 aki azonban egyelőre nem nyerte el Lackfi István örökét, a soproni főispánságot, mert Lajos király két testőrét kívánta megjutalmazni. Az Ákosok főispánoskodásának a nápolyi hadjárat vetett véget és 1347 nyarán már őket is Olaszországban találjuk. 8 Az öregedő Tót Lőrinc, aki Köcski Sándorral és Kanizsai Lőrinccel Károly Róbert uralkodása idején a Kőszegiek hatalmának egyik összezúzója volt, 1347 tavaszán vehette át a soproni főispánságot. Azt, hogy ugyanekkor több vármegye főispáni méltóságát is viselte, azzal magyarázhatjuk, hogy a vele jóviszonyban álló király eddigi tárnokmesteri tisztéből folyó jövedelmeinek elvesztéseért, hasonértékű jövedelmekkel akarta kárpótolni. Tót Lőrinc és a király bizalmas kapcsolatára igen jellemző, hogy az ezidőtájt a király, a hűségére tért Subicsoknak Ostrovicáért Tót Lőrinc és fiai bele1 Anjou-kori okmt., V. 96. 1. — Fejér, IX. 1636. 1, 2 Anjou-kori okmt., V. 111. 1. 3 Anjou-kori okmt., V. 274. 1. * Anjou-kori okmt., V. 339. 1. 6 Gábor, i. m. 61. 1. 6 V. ö. Hóman, III. 156. 1. 7 Hóman, III. 48. 1., Magyarország zászlósurai 1342—1386, c. táblázata. 8 Karácsonyi i. m. 106. 1.
