Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)
két szép hallenyomat is előkerült. Ma mindezek a leletek a budapesti földtani intézet múzeumában vannak. Ugyanitt van egy szép megtartású delfinmaradvány és megyénk egyik legkiválóbb őslénytani nevezetessége a borbolyai bálnacsontváz. A miocén tengerből származó hatalmas állat csontvázát Borbolya község határában agyagásás közben találták meg. A leletet Prost János téglagyáros adományozta az intézetnek, ahol nagy fáradtsággal és szakértelemmel összeállították és 1904-ben a múzeumlátogató közönség számára is hozzáférhetővé tették. A bálna maradványainak tudományos földolgozását Kadic Ottokár végezte és ő mint új fajt, Mesocetus hungaricus néven vezette be a paleontológia szakirodalmába. Ugyanott, ahol a bálnát megtalálták, egy majdnem teljesen megmaradt gazella csontváza is napfényre került. A gyenge megtartású csontok összeállítása szintén olyan tudományos gondossággal történt, mint a bálnáé. Az egész leletben csak az az igen különös érdekességű, hogy ennek a gyorslábú szárazföldi állatnak csontjait valamivel mélyebben találták meg, mint a bálnáét. 1 A harmadkori őstenger szintjének ingadozásával egymásután kerültek szárazra a régi tengerfenekek : a Bécsi-medence, a KisAlföld és végül a Nagy-Alföld. A pliocénkori állatvilág kimondottan melegégövi és az egykori tenger fókáit, teknőseit, cápáit, bálnáit fölváltotta a majom, a zsiráf, az antilop, a nagy macskafélék, sőt a már megjelenő ős-lovak. Megyénk területén ezek az állatok éppen úgy éltek, mint a Bécsi-medencében, vagy a mai Vas megyében, ahol a baltavári barlang csontleletei vetnek fényt ezen idők állati életére. 2 Ma ezt a faunát a forróégtájak alatt találjuk meg. A légkör egyre fokozódó lehűlése a harmadkor végén már éreztette hatását és ez az állatvilág változását is magával hozta. A meleg vidékeket kedvelő fajok délre húzódtak és helyükbe a hideg égtájak állatai érkeztek meg. Megjelenik a hatalmas mammut, ez az őselefánt fajta, amelynek testét a hideg ellen hatalmas szőrtakaró védte. Megyénk területéről eddig még jelentős mammut-leletet nem ismerünk. Ennek az az oka, hogy az itt elterülő erdőség, amely akkor hódította meg a síksági részeket, nem kedvezett a pusztalakó mammutnak, 1 Kadic Ottokár : A magyarországi ősgerincesek gyűjteménye. Vezető a m. kir. földtani intézet múzeumában. Budapest, 1909. 40— 42., 169— 71. lk. 8 U. o. 43. 1. — Prinz : Európa természeti földrajza. 168. 1.
