Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)
1319. évi nagy kudarca után csöndes ember lett, akárcsak a király és a család között közvetítő szerepet játszó János is, aki egyik, 1325 augusztus 1-én kelt levelében megírta, hogy unokaöccse, Kőszegi András, a Sopronmegyében fekvő Hidegség és Homok helységeknek tulajdonát képező részeit, a borsmonostori szerzeteseknek hagyta. 1 Egy 1327 december 10-én kelt oklevél már, mint néhairól emlékezik meg Kőszegi Andrásról. 2 A család feje és részben erőszakos hajlamainak folytatója a húszas években, András halála után, Kőszegi János volt, aki követve a családban immár szokássá vált példát, 1327-ben ismét pártot ütött Károly Róbert ellen. Kőszegi János felkelésében nagyrésze lehetett Albert osztrák hercegnek, akit úgy politikai, mint gazdasági téren erősen sújtott Károly Róbert és János cseh király szövetsége. Albert újból elfoglalta Pozsonyt és az csak 1328-ban, az ellene indított győzelmes hadjáratot befejező brucki béke értelmében adta vissza az osztrák kézre került Muraközzel együtt. 3 Kétségtelennek kell tartanunk, hogy Kőszegi János, aki az osztrák Pernsteincsalád törzsatyja, Albert osztrák herceg szövetségében emelt fegyvert a magyar király ellen. Károly Róbert Kőszegi János megfékezésére Köcski Sándort, akkor már országbírót küldte, aki elfoglalta János várait, Sárvárt, Kőszeget és Németújvárt és 1327 augusztusában meghóbolásra kényszerítette ezt a sikertelenül fellázadó Kőszegit. 4 Csendes, birtokán élő ember volt ekkor már Kőszegi Kakas Miklós is, aki Kőszegi András 1319. évi lázadása óta az országos politikában többé már nem szerepelt. 1332 október 8-án végrendelkezett és kedhelyi birtokát a Kőszegiek kegyurasága alatt álló Borsmonostorra hagyta. 5 Kakas Miklós gyermekei — János, Henrik, László — 1336 január 20-án kelt oklevelükben Albert és Ottó osztrák hercegeknek kijelentették, hogy önként álltak azok szolgálatába, váraikkal és embereikkel együtt és a herceg tudtán kívül nem 1 Fejér, VIII. 3. 129. 1. 2 Hazai okmt., I. 151. 1. 3 Hóman, II. 274-275. lk. 4 Wertner Mór: A Güssingiek. Századok, 1895. 143. 1. — Hazai okmt., I. 147., 152. lk. 5 Fejér, VIII. 3. 663- 664. lk.
