Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)
Róbert Gutkeled Miklós, soproni főispán vezérlete alatt hadat küldött Kőszegi András és az ekkor, kétségtelenül pártjukra kényszerített Kőszegi Kakas Miklós tárnokmester, vasi és zalai főispán ellen. 1 Kőszeg várának ostromához megérkezett Köcski Sándor is, a királyi sereg vezére, aki a vár ostrománál maga is megsebesült, de aki végül Felsőlendvai Miklós soproni csapataival együtt elfoglalta Kőszeget, majd pedig Kabold és a zalamegyei Pölöske várát és a király híveinek megfélemlítésére induló Kőszegiek csapatait Zalafőnél teljesen megverte. 2 A zalafői győzelem után a Kőszegiek várai egymásután meghódoltak, Károly király pedig Nándorfehérvárat és a Macsói-bánságot rövid küzdelem után szintén visszafoglalta a Kőszegiekkel szövetséges szerb királytól. 3 * # * Az 1319-ben aratott zalafői győzelem után Sopron vármegye politikai története új fejezethez érkezett. A félszázad óta döntő befolyást gyakorló, ravasz, erőszakos, tartományúri hatalomra törekvő, de a végén önmaguk között is meghasonló Kőszegiek irányító befolyásának ezzel végeszakadt. Uj emberek, új politikai tényezők kezdik el működésüket és a XIV. századi nemesi vármegye elérkezik fejlődésének tetőpontjára. Ekkor — 1317- és 1319-ben — tűnt fel két olyan Sopronban is birtokos egyéniség, akik nemcsak a megye történeti életében, hanem az országos politikában és a kor egész magyar történetében is jelentős, irányító szerepet játszottak. Ezek közül az első Kanizsai Lőrinc, akit eddig, mint Osli Lőrinc soproni alispánt ismertünk meg, a másik pedig Köcski Sándor. Kanizsai Osli Lőrinc élete talán a legszebb példa arranézve, hogy Károly Róbert idejében a régi főurak helyét, hogyan foglalják el az új, többnyire a régi urak familiárisai sorából kikerülő nagyurak. Osli Lőrinc fiatal korában nemzetségének többi tagjával együtt ellenséges szemmel nézte a Kőszegiek hatalmi törekvéseit és amikor 1283-ban IV. László Borostyánkő ostromára vezette seregét, ő is a 1 Nagy, I. 111. 1. 2 Pór Antal: Köcski Sándor. Századok, 1888. 790-791. lk. Hazai okmánytár, I. 124., 140. lk. 3 Hóman, II. 266. 1.
