Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)
legnagyobb része és a sóstalajt kedvelő növények, az úgynevezett halofita vegetáció, csaknem kizárólag itt van kifejlődve. Ezek a formációk azonban nincsenek egyenlően elterjedve partjai mentén. A Fertő növényzetében azonban a lecsapolás óta változás állott be. Már maga az a tény, hogy a víztükör egyre kisebb területre szorult, eléggé megmagyarázza a változást. A víz visszahúzódása legnagyobb arányú Balf és Boz körül volt. Valamikor a bozi kertekig ért a víz, míg ma 2—3 kilométer távolságban húzódik ezektől a partvonal. A víz lecsapolása maga után vonta a fokozottmérvű nádasképződést. Ma a homokos és agyagos parton hatalmas szikes területek keletkeznek, ami a szikesek kísérő növényzetének nyújt teret. A sós víz anynyira érezteti különben a hatását, hogy még a rétek is savanyú füveket teremnek. Ugyancsak halofita növényi formációkat találunk a Lajta-hegység lábánál elterülő kis pocsolyákban is. A Hanság növényföldrajzi tekintetben nem nyújtja azokat az érdekességeket, amiket tőle mint ősmocsártól várunk. Flórája oly nagy mértékben szegény, hogy még a másutt gazdag mocsári flórát is csak töredékeiben mutatja. Még az erdők a legérdekesebbek, amelyek közt a legnagyobb a kapuvári nagy égererdő, az «öreg éger». Ez a 3500 hold terjedelmű erdőség valamikor állandóan víz alatt volt és ugyanez volt a helyzet a ma már legnagyobbrészt kiirtott többi mocsári erdőséggel is. Az 1880-as években még nem lehetett az erdőbe behatolni a nagy nedvesség miatt, ma azonban már széltében-hosszában járható. A fák közül különösen az égerek még ma is emlékeztetnek a mangrove vegetáció fáira. Törzsük a mai föld felszín fölött 1 — 1 34 méter magasságban bocsátja ki vastag gyökereit. Ez élénken emlékeztet a támasztógyökerekre és azt bizonyítják, hogy hajdan a törzs mélyen iszapban és vízben állott. Iszalag és sűrű bozót hálózza be a fák közeit. 1 A növényföldrajz és az agrogeológia tanúságai alapján megállapíthatjuk, hogy Sopron vármegye területének nagyrésze az embernek vidékünkön való megjelenése idejében hatalmas erdőséggel borított tájék volt, amit északon a mocsár világon túl a kavics és futóhomok pusztasága határolt. Tisztások til-túl tarkították különösen a folyók árterülete mentén. A mai erdők azonban több helyt különböznek őseiktől, mert az ember munkájával karöltve járó száradás a nagyobb 1 Gombocz : i. m. 26—34. lk. — Kövér : i. m. 27—33. lk.