Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

valamennyi nemes, valamint az erdélyi szászok is, amennyiben birtokaik volnának, kötelesek a királyt megsegíteni. Ez az utóbbi határozat a Kőszegieket, akik egy hatalmas király támogatásától remélték nyugatmagyarországi elveszett birtokaik visszaszerzését, különösen érdekelte és így érthető, hogy még odaadóbban Endre híveivé váltak.

1 Albert herceg 1289. évi két hadjárata óta lassan, lépésről-lépésre haladt előre a maga útján. Délen egész a Dráváig, északon pedig a morva határig terjesztette ki uralmát. Nagyszombat, Sasvár, Szentgyörgy és Bazin egymás után a kezeibe kerültek és így elsőrendű fontosságú volt az ország nyugati határainak a visszaszerzése és azok megvédése. Az ellenségeskedés 1291 kora tavaszán vette kezdetét, nem mint nyílt háború, hanem mint a nyugati végeken érdekelt uraknak most már egyöntetű, német ellenes állásfoglalása. Rohonc, Szent Mihály és Pettau alatt kisebb összecsapások történtek. III. Endre szerette volna elkerülni a háborút és szívében némi hálát is érzett az őt Bécsben szívélyesen fogadó Albert herceg iránt és ezért 129 i április 22-én követet küldött Bécsbe és felszólította a herceget, hogy adja vissza önként az elfoglalt várakat. Ez a követ azonban eredmény nélkül tért vissza. A békekísérletek eredménytelensége folytán a királyi hadsereg június végére, július elejére Székesfehérvárott gyűlt össze. Most az ország főpapjai és főurai is nagyszámmal jelentek meg, úgyhogy csapataik a nemesek és polgárok, a kunok, székelyek és az egyéb vendégnépek csapataival együtt mintegy nyolcvanezer embert tettek ki. A királyi sereg egyik része a Dunától északra Pozsonyt, Sasvárt és a többi várakat támadta meg, a másik része pedig július derekán átlépte a Lajtát és elfoglalta az amellett épült Rorau várát és a Dunától egész Bécsújhelyig elpusztítva a vidéket, Bécs alá nyomult. Albert herceg Bécs várába zárkózott. A magyarok a bécsi külvárosokat teljesen elpusztították és fölégették. A herceg tehetetlen volt a magyar sereggel szemben és tétlenül kellett néznie, hogy miként pusztul el a gazdag aratás minden eredménye, hogyan csap fel a láng a falvak házainak és templomainak tetejéről, hogyan hurcolják el a lakosságot 1 Huber, II. 21 -23. lk.