Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

ban az abszolútisztikusabb elveket követő Nagy Lajos királyunk megszüntette. Ez azzal függött össze, hogy a király a nádori bírás­kodást a királyi kúriával szorosabb kapcsolatba hozta, aminek követ­keztében a megye már csak kivételesen, királyi engedély alapján tarthatott bírósági közgyűléseket. Ettől az időtől kezdve a megye önmagától már csak a sedes judiciariákon, a megyei ítélőszékeken, vagy ahogyan röviden mondották és írták, a sedriákon ítélkezhetett. Ennek a joghatóságát azonban igen megszorították, mert a nemesek minden fontosabb ügyeikre nézve a királyi kúria, vagyis az ország rendes bíráinak az ítélete alá tartoztak. 1 Ezek az intézkedések a megyei önkormányzat kifejlődését a legnagyobb mértékben gátolták. Az erőskezű Nagy Lajos király a törvénykezés királyi kúriában való összpontosításával kétség­telenül az ítélkezések tisztaságát biztosította és megakadályozta az akkori közlekedési nehézségek ellenére, a vidéki törvénykezési és kétségtelenül politikai központok kialakulását. Ezzel azonban a megyefejlődést az országos politika jármába állította és akarat­lanul — vagy talán akarattal — kipusztulásra ítélte a sokszor kel­lemetlenkedő, de a közügyek iránt érdeklődő politikus középnemes osztályt. Ennek volt azután a következménye az, hogy a magyar köznemesség felfelé ívelő pályáján a XIV. század közepén meg­torpan. Országos politikával csak a nagybirtokos főuraknak áll módjukban foglalkozni, minden, közéjük királyi kegy útján fel­emelkedő köznemest parvenűnek, jött-mentnek tartanak. Közép­birtokos nemes ember Nagy Lajos kora előtt is csak a királyi kegy és a nagyurakkal való familiárisi kapcsolatok révén juthattak fel az ország kormányába. De feljuthattak, mert mint a Kanizsaiak, értettek a közpályán való cselekvéshez, amit megtanultak a megyé­ben és birtokában voltak olyan helyi ismereteknek, amelyek az ország nagy egészének kormányzása szempontjából mindig fontosak lehettek. A XIV. század közepétől kezdve azonban a köznemes csaknem egész Werbőczy koráig, kevés kivételtől eltekintve, csak a jogi vonatkozások iránt érdeklődik és birtokán elvonulva hadi dicsőségen, jó házasságon vagy módosabb rokonok utáni jusson töri a fejét. Közben az ország főurai sorában egyre nagyobb szám­1 Hajnik Imre i. m. 77—78. Ik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom