Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

magyar szolgabíró neve azonban arra enged következtetni, hogy ez a kifejezés még akkor született meg, amikor a nemesek többségének még servienstes regis, « vagyis király szolgai» volt a nevük. Ez az időszak pedig a XIII. század elejének felel meg, hiszen a serviens regis kifejezés általánosítása az 1210-es, 1220-as évek gyümölcse és a nobilis, azaz nemes névhasználat csak a század második felében kezd általánossá válni. Ezeket a szolgabírókat valószínűleg már kezdettől fogva egy-egy évnyi időtartamra választották. Eleinte ez a tisztség a bizalmat és megtiszteltetést jelentette, de később mindinkább csak terhes kötelességnek kezdték tekinteni és valójában az is volt és ezért nehezen tudtak a tekintélyesebb és közbizalmat élvező nemesek között olyanokra találni, akik hajlandók lettek volna ezt a tisztséget elvállalni. Ez annál inkább feltűnő, mert a szolgabírói tisztség jövedelemmel is járt. Szegényebb nemeseknek azonban, akik ezen jövedelem miatt szívesen vállalták volna a tisztséget, nem volt meg a megyében élő lakosság körében a megfelelő tekintélyük. Holub József mutatott rá erre a tényre és így érthető az 1435. évi 2. törvénycikknek az az intézkedése, hogy a megye nemesi közönsége a tekintélyesebb és a nagyobb birtokú nemesek sorából válassza meg a szolgabírákat és aki ezek közül tisztségét vonakodik elfogadni, huszonöt márka bírsággal kell sújtani. Viszont egy évnél tovább nem voltak kötelesek ezt a tisztséget viselni és öt éven belül, a lemondás után, senkit sem lehetett a tisztség újbóli elvállalására kényszeríteni. A megválasztott szolgabírák a megyei közgyűlés előtt bizonyára esküt is tettek.

1 A szolgabírák tehát már sem nem királyi, sem nem ispáni tisztviselők, hanem választott megyei funkcionáriusok, akik a vármegye ispánjával, mint a király és a kormányhatalom képviselőjével szemben a megyei önkormányzatot jelentették. Az újonnan kialakult nemesi vármegye kormányzata tehát dualisztikus jellegű, mert részint királyi, részint megyei, önálló jellegű elemekből álló igazgatás volt. A vármegye élén királyi főember állott, aki állíthat ugyan maga helyett nemes familiárisai sorából helyettest, de az alárendelt közegeket már nem ő nevezi ki, hanem a vármegye már nem katonai jellegű közönsége választja. Ennek egyik természetes követ1 Holub József i. m. I. 150-153. lk.