Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)
kelt és Herbort fia Herbort, másika 1281-ben kelt és az igen öreg korában elhalt Móric ispán fia, Móric, adományairól szól. Herbort fia Herbort, a már meghalt atyja végrendelete és saját elhatározása következtében birtokainak és falvainak mindegyikében egy-két jobbágytelket adományozott — monasterio nostro — «a mi monostorunkénak. Csornán és Erlenben egy-egy mansiót a Szent Kereszt tiszteletére emelt templom melletti Pertelen (Pertel ad Sanctam Crucem), a mai Magyarkeresztúron a Rábaközben, Beleden, Újfalun, Horpácson, Elmőcsön és Csáván két-két mansiót, a Vica melletti Lusa-éren, a Kis-Rába egyik ágán pedig két malmot adott «que cedit ad Jacobum et Osl comités patrones ecclesiae sancti Michaelis perpetuo possidenda contradictione cuiuslibet non obstante». 1 Szent Mihály csornai egyháza tehát az Osli-nembeli Jakab és Osli comesek, a monostornak a nemzetség kétségtelen közös beleegyezése alapján választott kegyurai révén jutott a monostornak adományozott földek és malmok birtokába. A XIII. század mély vallásosságát hordozta lelkében a Csornán 1281-ben elhunyt és ott halála előtt végrendelkező Móric vagy Móroc, az 1230-ban szereplő Móricnak a fia. Betegágyánál felesége, Locsmándi Frank ispán leánya, valamint atyafiai, a Péter fia Gór, a nemzetség Súrtól származó ágából és Imre, Tamás comes fia, a nagyrahivatott Kanizsai család őse, az Oslitól származó ágból és Demeter, a csornai prépostság kincstartója és János, a Szent Ilonáról nevezett csornai plébániatemplom papja voltak jelen. Fiú örökössel nem áldotta meg az Isten Móricot és ezért a csornai monostornak — amely fölött «joggal és kiváltsággal)) gyakorolta a patronátust — adta zemenyei két kerékre és két kőre járó malmát, közelében lévő két telkét és a szomszédságában emelkedő megerősített udvarházát és a Móroc, a mai Márc, közelében lévő «Bichturianus»-on őt illető hegyvámot. 2 Halála után a monostori templom temetkező helyén helyezték örök nyugalomra és vele együtt eltemették azt a nemzedéket, amely-r nek tudatában elevenen élt a nemzetségi monostor közösségének gondolata és amelynek vallásos lelkületéről, az élet valóságába öntött formájaként, a XIII. századi kegyes adományok tanúskodtak. Ennek 1 Nagy. I. 47. 1. 2 Fejér, V. 3. 100.1.
