Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

ELŐSZÓ A mult század derekán a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Történelmi Társulat irányítása mellett megindult nagyarányú történeti részletkutatás egyik jellemző tünete volt a helytörténetírás fellendülése. Országszerte megkezdték a vármegyék és városok történetére vonatkozó okleveles forrásanyag összegyűjtését, kiadását és feldolgozását. Ebből a munkából Sopron vármegye törvényhatósága is részt kért magának, amikor 1876-ban pályázatot hirdetett, majd pedig Nagy Imre akadémiai tagnak megbízást adott a vármegye kétkötetes oklevéltárának és háromkötetes történetének a kidolgozására. Az Okmánytár két kötete mégis jelent 1889—1891 közt, de a történeti rész már nem jelenhetett meg a millenium évére. Nagy Imrét a halál akadályozta meg vállalt kötelezettsége teljesítésében; az ő halála után műve folytatására felkért Balics Lajos és dr. Mihályi Ernő pedig másirányú elfoglaltságuk miatt voltak kénytelenek, az előbbi 1913-ban, az utóbbi 1933-ban, megbízatásuktól visszalépni. A törvényhatóság Mihályi Ernő lemondása után is ragaszkodott ahhoz az elhatározásához, hogy a vármegye történetét minden nehézség ellenére is megiratja. A határozat alapján Gévay—Wolff Lajos alispán az 1934. év elején Szekfű Gyulával és velem folytatott beható tanácskozás után dr. Belitzky János okleveles középiskolai tanár, jelenleg Budapest székesfőváros segédlevéltárosa és Sopron vármegye tb. főlevéltárnokát bízta meg a nagy munka megírásával,