Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

méterre húzódó Fertő-csatornánál már 115 méterre esik alá. A keleti medence látszólag lassan ereszkedik alá az északi peremről, de a medence közepe a peremhez viszonyítva, mégis 3—4 méteres szintkülönbséget mutat. Éles a határ a lébényi futóhomok területnél is. Délről a Rábaköz holocén hordalékból felépített térszíne szelíden ereszkedik alá a Hanság-medencéjébe. A medence felszínének mintegy negyedét ma még tőzegtakaró borítja. A medencét kitöltő tőzegtakaró felett úgy a peremeken, mint a medence belsejében is 2—3 méter magasra kiemelkedő kavicskúpokat találunk. Ezek a pleisztocén kor már említett emlékei. De találunk lösszel kevert futóhomok halmokat is. A fenti anyagokból felépített lápszigetek száma 52 és nagyrészt a medence déli, sopronmegyei oldalán helyezkednek el. A déli lápszigetek főleg futóhomokszerű, lösszös iszaphalmok. A kavicsszigetek főleg északfelé emelkednek és erős cementezésű felszínük védte meg a pusztulástól őket. A lápszigeteket dombnak, gorondnak és szigetnek nevezik. Legmagasabbikuk a Wörtdomb (121 m), Pomogy közelében. Magassága megfelel a mosoni sík magasságának, ami természetes is, mert hiszen az egykori, a Hanságot is elborító kavicstakaróból munkálta ki a sivatagi szél. A medence legmélyebb pontja ( 1T 2-5 m) a Királytó környékén van. A két medence belseje felé általában lejt a talaj, de gyengén lejt maga az egész Hanság is Pomogytól Győr felé. A természetes úton való vízlevezetés számára azonban elégtelen volt ez a lejtés, mert a vízfolyást a mindent kiegyenlítő tőzeglerakodások és a Tóköz környékének a homok turzásai akadályozták.

1 Településföldrajzi szempontból főleg a lápszigetek bírnak jelentőséggel. Ezeket a területeket nem öntötték el a folyók tavaszi áradásai, de köztük a víz csak a forró nyarakon száradt ki. Körülöttük nádasokkal benőtt tavacskák keletkeztek. Ezek a hol összefüggő, hol nem összefüggő vízfelületű tavak, a hajdani mocsár állatvilágának kedvelt helyei ma már szintén szárazra kerültek, de az ősember idejében kiváló vadászterületet nyújtottak a láp többi részével egyetemben. Az ősember a lápszigeteket valószínűleg csak vadásztanyául használta, de az sem lehetetlen, hogy a déli, parthoz közeleső szige1 Kövér Fidél József : A Hanság földrajza. Szeged, 1930. Különnyomat A Föld és ember c. folyóiratból. 3—7. lk.