Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

tén arra mutat, hogy a honfoglaláskori hasonló nevű személyek, amennyiben birtokügyi adatok ezt igazolják, szintén ennek a nemzetségnek a sorába tartoztak.

1 A Csák-nemzetség első oklevélből ismert tagja 1146-ban fordul elő. Ekkor ugyanis egy Fulkó nevű német vendégdiák végrendeletében Ugrin ispán vértesszentkereszti monostorát is megajándékozta. Mivel pedig nem sokkal később a vértesszentkereszti monostor mellett a Csák-nemzetség Kisfaludi-ágának voltak birtokai, ezt az Ugrint tartja Karácsonyi, minden valószínűség szerint helyesen, a sopronmegyei Kisfaludi-ág ősének.

2 A soproni Csákok, ha koruknak politikai életében jelentős szerepet nem is játszottak. «Nem forgatták föl hazánkat, ritkán vagy éppen nem arattak hadvezéri babérokat, de híven megőrizték vagyonukat s a családjukra vonatkozó okleveleket úgy, hogy ezek révén egész pontosan fölvezethetjük nemzedék rendjüket a XII. század végéig. S mily szerencse, hogy éppen ez ág történetét legjobban ismerjük. Kisfaludy Sándort és Károly adta ez ág e század (a XIX.) elején a magyar nemzetnek s kiről nevezhetnők el méltóbban ez ágat, mint a két jeles költő családi nevéről ? !»

3 Ezeket írta róluk Karácsonyi János és ha állítását mi is elfogadjuk, nemcsak a nagy történetíró iránti tiszteletet, hanem a Csák-nemzetség soproni ágának, a Kisfaludy-ágnak kiválósága késztet erre. A Kisfaludy-ág oklevelei a középkori soproni kisnemesi emberek életének körvonalazásához talán a legtöbb színt és a legigazabb hátteret adják. Az ő életük bizony sokszor nem terjedt túl falujuk és megyéjük határán. A tisztes középszer emberei voltak, akiknek lelkében a mindennapi élet harcai között is sokszor sejtelmes és mély vallásos és emberi érzések csendültek meg. Mintegy negyven esztendővel az Ugrin ispán vértesszentkereszti monostoráról szóló adatunk után, 1185-ben emelkedett a zágrábi püspöki székre az a másik Csák-nembeli Ugrin, aki azután 1188-tól 1203-ig győri püspök volt és aki 1204-ben elnyerte a legnagyobb magyar egyházi méltóságot, az esztergomi érsekséget, pár hónap eltelte után azonban már meg is halt.

4 Tetteiről, az általános dicséreteken kívül nem sokat tudunk, de ő volt az, aki a Kisfaludy-ág régi 1 Karácsonyi János : Magyar nemzetségek, I. 291 —293. lk. 2 Wenzel, I. 58. 1. — Karácsonyi János : Magyar nemzetségek, I. 293. 1. 3 Karácsonyi János: Magyar nemzetségek, I. 307. 1. * U. o. I. 308. 1.