Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)
csak egyik része volt. Az itt elterülő várföldeket ugyanis a király azon okokból kifolyólag, amelyeket már a Miskolc-nembeli Domonkos bán birtokaival kapcsolatban láttunk, eladományozta híveinek. Láttuk, hogy ha nem volt ősi birtok, akkor ilyen adomány révén juthatott II. Endre uralkodásának elején, talán éppen Szentföldön teljesített szolgálatainak fejében, vagyis költségmegtérítés címén ez a terület Szák-nembeli Barc fia Miklós soproni ispán kezébe. Ennek magvaszakadta után pedig visszaszállván a királyra, IV. Béla a hűséges Abanembeli Lőrincnek adományozta ismét. Aba-nembeli Lőrinc a birtoktest ősi középpontjában, a megszálló törzstöredék nevét viselő Nyéken telepedett le állandóan és ezért őt és utódait Nyékieknek is nevezték. Aba Lőrinc fiai, Károly Róbert királyunktól 1317-ben hűségükért és szenvedéseik írjául a szlavóniai (ma Horvátország) Atyina és Nóvák nagyterjedelmű uradalmait, két kővárral, Atyinával és Dornóccal, kapták adományul. 1 Ettől az időtől kezdve az Abanemzetségnek ezt a Nyéki-ágát Atyinai-ágnak kezdték nevezni és így vált ismeretessé a későbbi századokban. A Miskolcok és Abák soproni birtokai nagyjából felölelik az egykori locsmándi királyi vármegye területét. Az eladományozott nagykiterjedésű királyi várföldek között kisebb királyi adománybirtokok, kevés nemzetségi ősi szállásföld, továbbá a királyi szabad várjobbágyok földjei helyezkedtek el. Ezek a területek azonban egybevetve, lehetővé teszik az egykori locsmándi szállásbirtokok és királyi várföldek elhelyezkedésének térképre vázolását. * * * Sopron vármegye területén birtokos odaszármazott ősi nemzetségek legmagyarabbika a Csák-nemzetség volt. Anonymus hitelesnek tekinthető adata szerint őse a honfoglaló Előd vezér volt, aki Árpád fejedelemtől a fejedelmi nemzetség birtokainak közelébe eső Vértes erdőt kapta. Itt építette Elődnek Szabolcs nevű fiától származó unokája, Csák, a róla elnevezett várat. Ez a vár Kézai idejében, 1280 táján már elpusztult, de a Fehérvártól keletre eső Szabolcs nevű helységgel együtt a nemzetség törzsbirtokainak magvát képezte. A nemzetség tagjainak sorában számos Csák, Előd és Szabolcs nevű volt, ami szin1 Anjoukori Okmánytár. I. 426. 1.