Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)
tétlen azonban, hogy Domonkos bán birtokos elődei már szintén vásárolták ezeket az uradalmakat. A Domonkos bán által, a cisztercita szerzetesek számára Babadurin alapított apátságának adományozott birtokok közül esetleg még ilyen, Domonkos bán által vásárolt terület lehetett — amennyiben nem volt királyi adomány — az összefüggő birtoktesttől meglehetősen távol fekvő Dág, a mai Ágfalva középkori elődje. Ennek vásárlására vagy adományozására azonban nincs adatunk és a vételt okleveles alapon csak Babaduri (Altus mons), Mainhart és Laztay birtokokra tudjuk kimutatni. 1 A birtokok földrajzi elhelyezkedését szemügyre véve kitűnik, hogy azok a legkeletibb locsmándi védelmi vonaltól nyugatra terültek el és nagyrészt a bükkös erdők vidékén feküdtek. Érdekes megfigyelnünk, hogy a bükkös erdők egykori keleti határán pannonszláv eredetre visszatekintő helyneveket találunk. Itt fekszenek többek között Peresznye, Mucsa, Ukecs és maga a monostor helye, a valószínűleg szintén szláv eredetű Babaduri. A bükkös erdők régiójában azonban, néhány előretolt magyar örshelytől eltekintve, német helynevekkel találkozunk. Kétségtelen tehát, hogy ezek a német telepek az egykori locsmándi királyi várbirtokot képező bükkös erdőség területén keletkezett irtásos községek. Keletkezésük ideje valószínűleg egybeesik a királyi várföldek eladományozásának idejével és így hihető, hogy az első birtokos nagy urak telepítették ide az erdőírtásban gyakorolt, a szomszédos osztrák és stájer határvidékekről származó, bajor nyelvjárást beszélő németséget. A betelepítés II. Géza korában vehette kezdetét és a Domonkos bán által szerzett birtokokon, Meinharton és Lászlón (Lasztay) már valószínűleg a névszerint ismert első birtokos, Dénes ispán telepített német erdőírtó telepeseket. A fenti birtokhoz hasonlóan a többi környékén fekvő területek birtokosai is német munkáskezek után láttak, úgyhogy a gazdasági célokat szolgáló telepítési akció eredményeképpen a XIII. század elejére már számos irtás, dűlő és kisebb erdei telepes község kap német nevet az azokat megművelő bevándorló német lakosságtól. Domonkos bán korának fia volt és lelke telítve volt azokkal a vallásos eszmékkel és érzelmekkel, amelyek a XII. század lelki 1 Nagy, I. 9-17. lk.
